A szőlő legveszedelmesebb ellensége
Az a bizonyos régi jó idő ma már a szőlőtermelés terén is csak a mult emlékét képezi.
A viszonyok alakulása folytán az új szőlők telepítési költségei is megsokszorozódtak, a szőlők míveltetése is megdrágult, de meg ellenségei is megszaporodtak. Nagyon érdekében áll tehát minden szőlőbirtokosnak, hogy tisztában legyen azokkal a tényezőkkel, melyek szőlőjének jövedelmezőségére befolyással lehetnek.
Hiába van a szőlő a lehető legjobban telepítve, hiába van a talaja a lehető legjobb erőben tartva, a mívelés is hiába mintaszerű, még a gazda örök panaszának tárgya: az időjárás is hiába kifogástalan: mindez még nem biztosítja a szőlőnk bő termését, ha azokat nem sikerül ellenségeink ellen is megvédeni, mert ez esetben egyébként minden más körülménynek lehető legkedvezőbb összetalálkozása mellett is csak annyi termésünk marad, a mennyit a szőlő ellenségei – hogy úgymondjam – részünkre megkimél.
A szőlőmoly – a mint tudjuk – állati ellenség; a peronoszpóra növényi élősködője a szőlőnek. A szőlőmolynak több fajtája van; rendszerint azonban egy-egy szőlőben csak az egyik vagy a másik fajta szokott elhatalmasodni, pusztításuk azonban inkább csak átmeneti; hosszabb ideig – szerencsére – nem pusztít.
Különösen az úgynevezett nyerges és keresztes molyfajták gyakoriak a szőlőkben; egyébként a hol elszaporodik, bizony egyaránt veszedelmes és kártékony valamennyi.
Megismerésük nem nehéz; a közismert ruhamolyokhoz hasonló apró kis lepkék és hernyók. Lepkéik alacsonyan, rendszerint csak tőkéről-tőkére és sajátságosan csapódva repülnek. A napfényes és szeles időt nem kedvelik: ilyenkor rendesen a tőke árnyékos, illetve széltől védett részeibe menekülnek. Legszivesebben a csendes meleg esti és hajnali órákban repdesnek, mint mondani szokás: rajzanak. Hernyóik pedig felette élénk mozgásuak.
Van köztük olyan fajta is, a melynek évenkint nemcsak egy vagy két, de három, sőt négy egymásután kelő ivadéka is van; a mellett pedig különben is valamennyi szapora és falánk; megérthetjük, hogy a szőlőmolyok rövid idő alatt miért tudnak olyan nagyon elszaporodni, illetve, hogy a hol tömegesebben fellépnek, miért tudnak olyan rettenetes károkat okozni? Mert fellépésük rendszerint szinte meglepetésszerű: az idén még a szőlőnkben alig itt-ott egynéhány lepkéjük s alig volt itt-ott néhány hernyójuk található és a következő évben már annyi jelentkezhetik, hogy oda lesz legalább is a fél, vagy a kétharmad termés.
A védekezésnek sokféle eszköze van, alapjában véve azonban tömeges irtásukat csak kétféle eljárással lehet elérni.
1. A szőlők tömődött részének megfelelő időben és módon szokott mérgező anyagokkal való alapos bepermetezésével;
2. olykor pedig rongyokból vagy ujság, vagy még inkább úgynevezett hullámpapirokból csalogató bebábozó helyeknek (csomóknak) a karókra való kikötözésével. Kisegítő eszközöknek, illetve eljárásoknak pedig jó még a karóknak és a tőke idősebb részeinek repedéseibe és héja alá rejtőzött báboknak összeszedése és megsemmisítése, esetleg leforrázása, a molylepkéknek csalogató lámpásokkal való fogdosása és ragacsos anyagokkal bevont csapólegyezőkkel való összefogása is.
Egyik sem valami olcsó eljárás és azonkivül valamennyinek kivitele nagy gondosságot kiván.
Legyen Ön az első! Hozzászólás írásához kattintson ide!