Nagy, népiesen „szenzációs" bünesetek felderitéséhez nem kell mindig zsenialitás. A hajszába önkéntes detektivként beáll akárhányszor maga a közönség is, és néha a rendőrségnek nincs más szerepe, minthogy jól tudjon választani a sok, csőstül beajánlott nyom között. Az apró, szürke esetekben azonban már magára van hagyva a rendőrség. Pedig vannak ezek között olyanok is, melyeknek felderitéséhez több szimat kell, mint akár valamely rablógyilkossághoz.

A multkor egy szatócs állított be a rendőrséghez.

- Borzasztó bosszuságom van! – kezdte. – Van egy elég jól menő kis üzletem. A mult hónapban aztán konkurrencia jött a nyakamra. Ép átelemben nyílt egy másik bolt. Az még nem volna olyan nagy baj. Üsse a kő! De azóta semmi sem megy rendesen nálam. Nem stimmel. Tolvajt tartok a házamnál. Egy segédem van, tehát ez lop. És csak a konkurrensem lehet az orgazdája, mert egy pár árucikket potomáron ad. Épen azt, amiből nálam lopnak. Például a rizset majd fele árért árusitja. A segédemet ugyis kidobom. Ez nem fontos, de inkább a konkurrensemet – az orgazdát – szeretném leleplezni- Segitsenek hozzá!

A rendőrség megtette. Maradt a rizsnél s tanácsára a szatócs szinte észrevétlen apró papirszeletkéket vegyitett be a rizsbe. Ha vevőnek rizs kellett, a kereskedő szolgálatkészen előugrott s egy különös reservált fiókból ő maga szolgálta ki tiszta rizszsel. Hogy, hogy nem napok multán a papirszeletes rizs mégis fogyni kezdett. Erre egy detektiv beállitott a konkurrens boltjába és rizst kért.
Egyszer-kétszer. Minden vágott. A rizs a papirszeletkés rizs volt. A cselekvés ideje elérkezett tehát s a szatócs nagyon jól járt. Egyszerre megszabadult egy tolvajtól és egy – konkurrenstől.

Érdekes a következő eset is. Ijedten, szepegve állított be egy uriasszony a detektivfőnökhez.
- Uram segitsen rajtam! Férjnél vagyok s tisztességes asszony vagyok. De sajnos lánykoromban egy bankhivatalnokkal voltam kissé bizalmas viszonyban – az asszonyka itt elpirult – a fiatalembert nemrég kitették a bankból, azt hiszem sikkasztott és most ugy látszik abból akar élni, hogy engem zsarol. Mert a férjem gazdag és féltékeny. Már három levelet kaptam, gépirással irva aláirás nélkül, melyekben erre a szomoru botlásomra emlékeztet az ismeretlen jóakaró, ki örök hallgatásáról biztosít, ha ezer koronát fizetetek. Küldjem el poste restance „diszkréció” jellige alatt a pénzt. Tegyenek valamit, mentsenek meg attól a gazembertől. Mert csakis ő róla lehet szó.

A detektivfőnök tisztában volt azzal, hogy az asszonyka első ideálja a ludas, de hát feltünés nélkül le kellett leplezni. Az emberei megfigyelték, hogy a pumpoló a lakása melletti trafikban vesz cigarettát s bélyeget. A trafikos kisasszonnyal való megállapodással tehát egy pár bélyeget külön megjegyeztek apró kereszttel, s azokat adatták el a zsarolónak. Jól számítottak, mert nemsokára az asszony a negyedik levelet is megkapta, rajta a megcinkelt bélyeg. Most már rövid procedura következett. A züllött gavallér a toloncházba került s onnan kényszerutra, illetőségi helyére.