Szikratávíró a repülőgépen

1913 | November

A repülőgép immár végleg helyet kapott a közlekedési eszközök között s ha ma még csak a hadsereg van abban a kellemes helyzetben, hogy azt tényleg használatba is vehesse, hovatovább a polgári élet is szolgálatába szegődteti a repülőgépeket. A dinamikai repülés, ahogyan a levegőnél sulyosabb szerkezettel való repülést szakszerűleg nevezik, ma még kizárólag a hadsereg kísérleti eszköze s szolgálatait ma még egyedül a hadsereg élvezi, de ez azután olyan tökéletesedés felé vezeti a gépet, hogy abból a polgári élet fogja legnagyobb hasznot huzni.

A katonai repülőgép - mert e cikk keretében jobbára erről szólunk - természetesen nemcsak arra van berendezve, hogy vele egyik helyről a másikra repüljenek, hanem aképen van fölszerelve, hogy e repülése közben az ellenséget kikémlelhesse s eközben önmaga védve legyen az ellenséges golyóktól, végül, hogy, önmaga is támadólag léphessen föl az ellenségel szemben. A legfontosabb szolgálata tehát ezidőszerint a földerítő és hírvivő, illetve híradó szolgálat. A katonai tudományok ismerői, de - mert ez általános - a nagyközönség is tudja, hogy a modern háboru csaknem kizárólag azon alapszik, hogy az ellenség hadállását teljesen földeríteni igyekeznek.

A repülőgép ismerete előtt a lovas-csapatoknak volt ez a feladata, a melyet ezek igen jól oldottak meg, de mert vízszintes vonalban a szemlátás távolságából jó fegyverek kellő távolságban tudják tartani a földerítés feladatát üző lovasságot, ennél sokkal jobb megoldás a repülőgép. Az ilyen földerítésnél egyik legfontosabb tényező, hogy azt, amit a pilóta lát, minél gyorsabban tudja csapattestével közölni. Még néhány hónappal ezelőtt is csak az eszméje volt meg annak, hogy a repülőgépekről táviratozni lehessen.

A balkánon lezajlott háboru igazolta az ezirányu szerkezetet s ma már a katonai repülőgépeket dróttalan táviratozásra is berendezik. Képünkön egy ilyen dróttalan táviratozásra berendezett repülőgép részt mutatunk be. Az utasra berendezett gép utasa a távírász. A szivó csucsokat tartó oszlopokról lóg le középen egy fejre alkalmazott hallgató kagyló, amely a vezetékben jelentkező hangjelek utján kapja az értesítést, vagy ami még tökéletesebbé teszi a készüléket, a dróttalan telefon készülék szolgálatában áll. Oldalt, az elektromos hullámokat felvevő csucsokat tarló oszlop alján van az elektromos távíró készülék, amelyen a földerítő szolgálatot végző katonai távírász észleleleit azonnal leadja és az utasításokat átveszi.

Az ilyen utasra nézve a repülőgép e rekesze nem egyéb, mint egy tengeren uszó hajó kabinja, vagy egy léghajó fülkéje. Neki semmi gondja a repülőgép vezetésére ő csak a terepet vizsgálja, fényképező gépével felvételeket készít, éjjel a reflektorral megvilágít egyes terepeket, komoly háboru esetén bombákat hajít alá és táviratoz. A modern kulturállamok jövő háboruja ezeken a gépeken fog eldőlni. Az angol és az amerikai repülőgépeken ma már csaknem mindegyiken ott van már a szikratávíró.

Ezek a repülőgépek nem állnak azonban elszigetelten a többi, már jelenleg is hadicélokat szolgáló alkalmatosságoktól. A tengeri államok ma már hadihajóikat ugy építik, hogy azokra a repülőgépek rászállhassanak a nyílt tengeren is. E célra azután a szikratávíró megbecsülhetetlen. Képzeljük el, hogy egy repülőgép a nyílt tengeren repül, jó távol a parttól s irányt téveszt. Benzin vagy olaj híján vagy mások miatt leszállásra kényszerül. Ott a szikratávíró, leadja segélykérő jeleit.

Megosztás:

Katonai jelzőszolgálat

Kántor Judit

Hadászati jelzőszolgálatot már az ókorban is rendeztek be. Minthogy a futárok gyorsasága nem volt mindig a célnak megfelelő, a különös fontosságú eseményeknek, pl.győzelmeknek, ellenséges betöréseknek hírét hegyeken, dombokon előkészített és kellő időben meggyújtott tüzekkel továbbították rendeltetésük helyére. Ily módon jutott el a Granicus melletti győzelem híre egy nap alatt Macedóniába.

Az ilyen jelzőtüzeket az újabb, tökéletesített jelzőmódok mellett is alkalmazzás, főleg ha ez utóbbiak nem állnak az llető parancsnok rendelkezésére és csak egyszerű értesítés szükséges. Így például jelzőtüzeket használtak a tiroliak 1809-ben és 1866-ban.

Mikor Chappe a XVIII. században feltalálta az ő optikai táviróját, bár ez lényegében csak egyszerű jelzőkészülék volt, minden fontos útvonalat elláttak vele és XVIII. Lajos ennek a távírónak útján tudta meg 24 óra alatt, hogy Napóleon Fréjus mellett partra szállott.

De ezen a készüléken kívül még egész sorát alkalmazták a különféle jelzési módoknak. Hirt adtak pl. bizonyos ütem szerint ismétlődő lövésekkel, magasan a levegőben szétrobbanó bombák és röppentyük (rakéták) durranásával vagy színes fényével, továbbá rögtönzött jelzésekkel, mint minők pl. a lobogóknak kitüzése és lengetése, a karoknak vagy a puskáknak különféle módon való tartása (ez a jelzés a hetvenes években egész rendszerré fejlődött nálunk), malmoknak szabályos megindítása és megállítása. Ezeket a rögtönzött jelzéseket a parancsnok leleményességére bízzák, végrehajtásukra előre sem szabály, sem valami megfelelő jelzőkészülék nem adható.

Rendszeres, gyors és megbízható jelzéseket azonban csak olyan készülékkel végezhetünk, melyet már békében tartunk készen. Manapság szinte kizárlag csak fénytani (optikai) és villamos jelzéseket alkalmazunk.

Optikai katonai jelzésre napállítót (heliostátot), tükröket és távcsöveket használunk. A mi hadseregünk a Tychsen –féle optikai készüléket használja, tudniilik a lovassági, továbbá még a tábori és várkészüléket. Ez a két készülék csak méretben különbözik egymástól.

Az egyszerü jelzőmódoknak kétségtelenül nagy a fontosságuk és különösen akkor tesznek megbecsülhetetlen szolgálatot, ha nincsen tökéletesebb készülék, például táviró vagy telefon, redelkezésünkre. Fontosságukat elsősorban az a körülmény magyarázza, hogy az egyes seregtestek működése csak akkor lehet összhangzó, ha egymással érintkezhetnek s egymást értesíthetik. Mint a hogy a háborúban eyébként is leleményesség és a körülmények ügyes felhasználása játsza a legfontosabb szerepek egyikét, úgy a jelzések legmegfelelőbb módjára is ezek tanítják meg a parancsnokot.

Time is money! Az idő pénz! Ez katonai nyelvre fordítva azt jelenti: „Az idő győz!” Már ebből a mondásból is megérthető, hogy milyen rendkívüli haszna és fontossága van a katonai távírónak és bátran állíthatjuk, hogy a mai óriási seregek vezetését távíró nélkül el sem lehet képzelni.

A villamos és főleg a drótnélküli távíró előtti hírszolgálat roppant nehézkes volt és mai fogalmaink szerint még Napóleon optikai távírója is nagyon lassan működött.

Háború idejében az állam távíróhálózata egészen a hadsereg rendelkezésére áll és szükség esetén az egyes állomásokat katonák veszik kezelésükbe. Ellenséges országban pedig a egész távírószolgálatot a vasúti és távíróezred végzi, még pedig oly módon, hogy a táviratok fel- és leadásának munkája az ezred tisztjeire és a már béke idejében eleve kijelölt távírótisztekre háramlik.

De az állami távíróhálózat nem terjed minden olyan vidékre ki, a melyen esetleg seregtestek működnek; ebben az esetben a vasúti és távíróezred egyszerű, gyors módon külön katonai távírót rendez be, amelynek anyagát természetesen már a béke idejében is készen tartják.

A katonai távírás teendői necsak saját haderőnk jelzőszolgálatára vonatkoznak, hanem az ellenség távírásának lehető megakadályozására, sürgönyeinek felfogására és megszakadt távíró-összeköttetés helyreállítására is.

Ellensége sürgönyzés meghallgatása céljából a vezeték alkalmas helyén rézsodronyt erősítünk és ennek alsó végét telefonba vezetjük, amelynek második sodronyát jól összekötjük a földdel. Vagy pedig két egymáshoz közeli ponton a vezetékre rézsodronyokat kötünk, ezek alsó végeit telefonba vezetjük és az ellenséges vezetéket a két rézsodrony között csak ezek után vágjuk ketté. A sürgöny jelzéseit a telefonban mindkét esetben meghallhatjuk.

A cikkhez még nem tartozik egyetlen hozzászólás sem!
Legyen Ön az első! Hozzászólás írásához kattintson ide!