Beszédíró-gép

1913 | November

Olyan gépről fogunk szólani, amelyik, első pillanatra látva is, nem más, mint egy írógép, amelyet szőke, vagy barna kisleányok kopogtatnak reggeltől estig, de mégis olyan különbség van a kézzel kezelt írógép és e közölt az írógép között, mint a faggyugyertya és az invert lámpa között.

Az írógép igen tökéletes alkotás. Előttünk van a negyven gomb, mindegyiken egy betű, vagy jel, s amelyik gombot megnyomjuk, annak lenyomata egy papíroslapon jelenik meg, összefüggő szétválasztott, tipografikus formájú sorokban, tiszta a nyomtatot betűkkel egyenlő értékű jelekkel. Hova-tovább a kézirat fogalma eltűnik, s talán nem is álomkép, hogy nemsokára minden hivatal részére külön egyéniségű, betűjű írógépet szerkesztenek, s talán minden-egyes írógépnek egyéniségű jelei lesznek, amely ugyan nem fogja a kézirat egyéniségét pótolni, de legalább a gép jellegét adja meg.

Ezt az írógépet a kéz vezeti, a kezet pedig az előtte fekvő írás, vagy a diktáló szó irányítja. A beszedírógépet nem vezeti kéz, hanem a kimondott hang. Az ember ül az íróasztalánál, fölemel egy telefonkagylót, megindítja az elektromos áramot, s mondanivalóját belemondja a telefonkagylóba. A hang. a szavak erre mozgásba hozzák az írógépet és épen ugy, mint a villamos zongoránál, a hol a billentyűk emberi kéz mozgatása nélkül adják meg a hurokon a kívánt hang ütését, a betűbillentyűk önmaguktól ütődnek le, s adják át lenyomatukat a kifeszített papirosra.

Ez az eredménye a találmánynak az elve és az eszméje is egyuttal. A kivitele még igen messze van. Amerikából jött a hír, hogy J. B. Flowers, brooklyni mérnök föltalálta a beszéd-író gépet, s szenzációs eredménnyel alkalmazta is. Mi itt Európában megszoktuk már, hogy az Amerikából való hírek s tényeket sokszorosan megnagyobbítva érkeznek hozzánk, s megszületett tervet mint teljesen kész dolgot tálalják elénk. Így volt ez sok Edison-féle, Tesla-féle s más száz találmánnyal, amelyek a kész hírük után csak egy évtizeddel, vagy soha sem váltak gyakorlati tényezőkké.

Ebben a beszédíró-gépben is kételkedünk s joggal, mert ma már kezeink között vonnak a tényleg folyamatban lévő kísérletek leírásai, melyek csak egyes tényleg jelentős eredmény-momentumokat mutatnak föl, de attól, hogy beszédet írjon le, még meglehetősen messzeségben van. A találmány abban keresi a megoldást, hogy a hang szín és erősség szerint érzékeny lemezeken nyomot hagy vissza.

Ez mint tudjuk, Edisont a fonográf föltalálására vezette Flowers mérnök ezeket a hangnyomokat arra akarja fölhasználni, hogy ne álljanak meg a lenyomatnál, hanem tovább hatva hozzanak összeköttetést egy írógéppel, amely a megfelelő hangoknak írásjeleit vesse papirosra. Sikerült neki fonetikus írással az a és az e hangokat, a kemény mással hangzók némelyikével kapcsolatban tényleges írásjellel parírosra vetni. Az angol nyelv szempontjából nem nagy értékű ez a találmány. Az angol nyelv például ezt a szót: elég így fejezi ki: inöf, de így írja le cnough.

Arra tehát, hogy kereskedelmi és tudományos életben gyakorlati értékű leírásokat végezzen a beszédírógép soha sem lehet számítani, mert hiszen az angol nyelv sohasem fogja azt elolvasni betűszerint, amit leír. Az angol nyelv minden szava másképen van írva, mint ahogyan azt kimondják, s így egészen bizonyos, hogy olyan írásmű jelenik meg a papiroson, mintha mi magyarul írnánk aszerint, amint kimondjuk a szót. Ilyenforma volna: tutam, hoty aszt mondot amit már réken hazutált, ami magyarul igy hangzik helyesen: Tudtam, hogy azt mondod, amit már régen hazudtál.

Ebből világos, hogy még a magyar nyelv is, amelynek fonatikája az íráshoz a legközelebb áll, alkalmatlan a beszédírógépre. A világ összes nyelvei közül egyedül kultur nemzetek nyelvei alkalmatlanok e célra. A kínai, a japán a néger és más exotikus népek nyelvei, valamint a török nyelv s vele még néhány keleti nyelv azonban alkalmas volna. Ezek rövid szótaguak, szó és hangösszevonás alig van, s ugyszólván minden betű egy-egy hangot jelöl.