Automatikus fotografálógép

1913 | November

A gép technikának nincsen határa a fejlődéstan, s a gépember eszméje még talán mag is valósul. Az automata fogalma a gép tökéletességének jellemzése, olyan és az, amire ember a maga munkálkodásával nem alkalmas. A gép, az idő beosztás legkisebb egységben bármikor, bárhányszor, mindig egy és ugyanazt a dolgot műveli, egyforma erővel, egy fonna tehetséggel, a végzett munka mindannyiszor egy és ugyanaz, az előállított munkaeredmény sem tér el sem elődjétől, sem utódjától, még a legfinomabb árnyalatban sem..

Most nem azokra a tömegárukat gyártó, préselő, vágó gépekre gondoltunk, amely a sok milliónyi egyforma árucikket készíti, hanem az automatákra, amelyek emberi segítség, vezetés nélkül, a legbonyolultabb technikai dolgokat művelik. Bonyolultabb eset alig kell, mint a fényképezés. Nincs ember, aki még ne állott volna fényképező, gép előtt. Mindenkinek tudnia kell, hogy az ember odaáll a gép elé, a fényképész vagy a gépével hátrál vagy minket kerget tovább, igazgat jobbra, balra a géplencséjét távolítgatja, végre ha a távolság beállítás jó S a kép elég éles, akkor fényképez.

Azután jön csak az igazi egyéni munka. A lemezt előhívni, a vegyszereket össze válogatni, annak erősségét eltalálni. Azután a lemez szárítás jön, majd a fényérzékeny papírosra való másolás, a lemásolt kép színezése, szárítása, majd fölragasztása, persze sok apró-cseprő munkával vegyesen, míg végre a kép kész. Rendes műtermi eljárás mellett ez legalább is 3 napi időt jelent. Vannak gyorseljárások, gyorsképek, amelyek 5-10 perc alatt készülnek el, s ezeknek az eljárásoknak az összefoglalója az a fotógrafálógép, amelyet itt íme képben bemutatunk.

Előre bocsátjuk, hogy minden technikai tudása mellett ennek a gépnek van még egy tulajdonsága: Igazat mond. A gépen rá van írva, hogy négy perc alatt készül a kép. A chronometer órán mérve pontosan négy perc idő kell ahhoz, hogy az ember leüljön, s kész fényképpel a kezében felálljon. De hát most beszéljünk a gépről. A gép föltalálója Harry Ashton Wolff angol mérnök, aki évekig tarló tapasztalatait építette bele egy automatába.

A gép külseje nem egyéb, mint egy szekrény formája, amelynek elől a „műterem” felőli részén egy kis színpadszerű kiképzése van. Ezelőtt van a szék, amelyre az „üzletfél” ül. Az ember elhelyezkedik a széken, belehajítja a gépbe a szükséges pénzdarabot. A pénz agy üveg fal mögé hull, amely helyen megmarad addig, míg az egész folyamat be nincs fejezve.

Akkor eltűnik, s az „üzlet minden redőnye bezárul. Amint a pénz lehullott az üveglap mögé, egy kis villanylámpa gyullad ki, a föl pattantó színpadajtón egy írás is megjelenik, amelyen az ember elolvashatja a figyelmeztetést: Tessék vigyázni! Fordítsa a fejét kissé jobbra, nézzen a tükrön lévő keresztre, nézzen barátságosan.

Nyomban eltűnik az írás, s már sistereg az ember feje fölött a villamis ívlámpa, s megjelenik az imént említett kereszt fölött az uj figyelmeztetés: Most tessék nyugodtan ülni. Ebben a pillanatban kinyílik a pillanat zár, s ugyanabban a pillanatban be is zárul. Ezzel az üzletfélre nézve megszűnt a cselekvés. Ülve marad és várja, hogy a kép az erre rendelt nyíláson készen kihulljon. Mi azonban hatoljunk be a gép belsejébe és nézzük végig az egész eljárást.

Amint a gép a pénzt megkapta, a pénz sulya elektromos áramot indít mag és egy óramű lép mozgásba. A gép színpadja nyílásához, amely még zárva van a lencse előtt, alulról két horog akaszkodik bele a fölül lévő filmbe, amelyet mihelyt az a bizonyos néhány másodpercig tartó első figyelmeztetés elmult, lehuz a lencse mögé. Abban a pillanatban kinyílik a redőny, de előzőleg kigyulladnak az intenzív fényű lámpák, s az üzletfél arca rá rögzítődik a filmre. A horog, miután a redőny becsukódott, tovább huzza a filmet, bele huzza egy edénybe, amelyen kellő sebességgel halad át a vegyi szer.

Ennek a munkája után a film tovább megy egy másik edénybe, ahol víz mossa le, s akkor a horog még egyet ránt rajta, s belehúzza egy keretbe, amely mögött fényérzékeny papiros van. Ebben a pillanatban a kereten át egy fénysugár megy, amely a filmet lemásolja a papirosra. A fény elalszik, s a két tárgy, a film és a papiros, összenyomatik, s egy lyukasztógéppel a folyószámot belepréselik.

A fényérzékeny papiros a nyomás meg szűnése után belehull függőlegesen a fürdőbe, onnan továbbviszi a kar, amely egy fuvó elé viszi, ahol megszárad a kép, majd egy ragasztó kar simít át rajta, mire a papiros rányomódik egy kartonra és a kép kész.