Bodor Aladár

ÉJSZAKÁRA VALÓ

Ha meghalok, a sírba fogok vinni
Az ágyamból egy álommal telt párnát,
A kin legjobb esett csókolni, sírni,
Sok balga, léha éjszakán át.

Ezt magammal viszem. S leviszem benne
Földi álmom sok finom gyökér-csonkját,
A földi éjt leviszem belérejtve
S a csalfa kéjek csábos csókját.

S aztán jó éjszakát. Ott lenn kibontom
S szétfúvom a sok álom fehér pelyhét,
Borítsanak be csalfán, csúfolódón,
A hogy szokták, szívem belepjék.

Az örökkévaló nagy éjszakában
Virágozzanak, fonjanak be szerte,
Kússzák át az agyam, fülem s a szájam,
Hajtsanak orromba s szemembe.

Majd álomszínek lobogjanak szememben
S forró illatok égnek orrczimpámban,
Csupa csalás és csupa hihetetlen
Hazugság mézét szijja szájam,

Hazugság lesz. S jó lesz. Gátat szememnek
A czáfoló-csúfoló nap nem ás ott:
Több nem kell a világból: hadd mentsek meg
Csak egy kis zsáknyi hazugságot.

Bodor Aladár