A mi nehéz és válságos politikai küzdelmeinkben a mai napon ismét elénk kerül egy jelentős dátum. Az 1861-ik év húsvét vasárnapja. Azt hisszük, ma már a horderejét sem tudják felfogni ennek a napnak, ma már odáig fajultunk, hogy nem is érzik, nem is látják azt a dátumot a politikus urak, akik odabenn a parlamentben játsszák a maguk kicsinyes csatájukat.

Az ezernyolcszázhatvanegyedik esztendő húsvét vasárnapján jelent meg Deák Ferenc híres és sokat emlegetett husvéticikke. Ez a cikk volt a kiegyezésnek az alapvető magva, ez volt az első nyom, amely a békéhez és az alkotmányossághoz vezetett, ennek a cikknek a hatása alatt történtek azok az események, amelyek hallgatólagosan és először foglalták magukban a magyar népjogok elismerését.

Most, husvát napján ismét elmélkedni kell ezen. Most, amikor a magyar politika eszeveszett sebességgel rohan lefelé a lejtőn, kiemelkedik ebből az égszakadásból, ebből a zürzavarból, ebből az ocsmány háborusdiból, ebből az alkotmányos alkotmánytalanságból Deák Ferenc alakja. Ide csengenek a húsvéti vezércikk ötvenkét esztendővel ezelőtt leírt mondatai, a mocsár tikkadt levegőjén egy pillanatra átcsap valami tiszta illat, most van megint az évfordulója annak, hogy Magyarország legbecsületesebb politikusa felállt a helyére. Deák Ferenc. Az öreg ur. Aki ugy nézte ezt az országot, mint az apa a gyermekét.

Hol vagyunk most? Hol a mi Deák Ferencünk. A mai Deák Ferenc, aki behozhatna egy kis tiszta, becsületes levegőt ebbe a kellemetlen levegőjü mocsárba. Aki elmondana egy tiszta, őszinte szót, aki leírna egy okos, szívből jövő, megfontolt, igaz mondatot. Aki nem görnyedne meg a lojalitástól. Vagy aki nem a néptribunok, a demagógok és az álliberálisok hamis gesztusaival csalná az országot. Vagy aki nem sanditana titokban egy püspöki szék felé.

Egy tiszta, becsületes ember kellene. Hol van? Kerestetik az 1913-ik év Deák Ferenc, akármilyen kicsiny, akármilyen epigon, akármilyen miniatür is legyen, csak a Deák Ferenc okos, becsületes, őszinte szivét hordja a kebelében.

Azt hiszem, hiába keressük. Ötvenkét esztendővel visszafelé nézünk, egy pillanatra kiemeljük a fejünket a mai politikából és elnézünk egy messze szárnyaló nagy név után.