A szocziáldemokrata párt vezetősége márczius 8-án délután gyűlést hívott egybe, a melyen a vezetőség megokolta elhatározását a tömegsztrájk elhalasztása ügyében. A gyűlés elnökévé Peidl Gyulát választották, vezérszónoka pedig Garbat Sándor volt. Kétórás beszédben ismertette a tömegsztrájk elhalasztásának okait és beszéde láthatóan nagy hatást tett az egybegyültekre. Garbai a többek között a következőket mondotta:

A pártvezetőség ülésein szóban kerültek az üzletek, a villamosok közlekedése és a világítás kérdése. Ha ezek nem szünnek meg, a politikai tömegsztrájk máskép, mint kudarczczal, nem végződhetik. A nagy üzletek a rendőrség biztatására megtagadták az egynapi bezárást. A villamosközlekedés beállítása nem volt elérhető. Végül pedig a főkapitány s fölvonulsát és a népgyüléseket sem engedte meg. Ha mindenki otthon ül és szivarozik, az ilyen méltóságteljes sztrájk mit sem ér. A polgárság rokonszenve a bevásárlás alatt megvolt.

Mihelyt azonban forradalomról volt szó, a polgárság visszariadt. A parlamentben sem történt meg az első lépés. A pártvezetőség tanácskozása közben azt mondta, hogy közömbös az egyéni felelősség, mert ha forradalmi állapotok vannak, a hadsereg fölállítja a haditörvényszéket és csinál a mit akar. Tisztán láttuk, hogy itt nem lelkesedésre, hanem hidegvérre van szükség. Hiába hozta volna meg a munkásság a legnagyobb áldozatot, a győztes mégis a fegyveres erő lett volna.

Bennünk minden készség megvolt a harczra, azonban a munkásság ne csak a kormány ellen álljon készen, hanem az ellenzék ellen is. Ha tudniillik, a szövetkezett ellenzék a parlamenti munkát felvenni a nélkül is, hogy a választói törvényt revizió alá vennék. Felkészülve álljon tehát azok ellen is, a kik a népet ilyen módon akarnák félrevezetni és odadobni a szuronyoknak. Mert ezek az urak a kik a szövetkezett ellenzéken vannak, kijelentették, hogy parlamenti munkát nem vállalnak addig, míg ezt a választói törvényt revizió alá nem veszik.

A sztrájkra állandóan készen kell állanunk. Lehet, hogy a küzdelemre csak évek mulva kerül sor, de ha ma összetörnek bennünket, husz esztendő is kevés lett volna, hogy mai erőnkhöz jussunk. Éberen kell vigyáznunk, hogy a politikai osztozkodásnál megkaparintsuk azt a részt, a mely ennek a választótörvénynek a reviziójához vezet.

Zajos éljenzés fogadta Garbai beszédét és a hallgatóság Peidl Gyula zárószavai után rendben oszlott szét.