Háromszáz esztendeje ülnek már Oroszország trónján a Romanov-család tagjai. A most uralkodó II. Miklós cár is ebből a családból származik. Az egész Oroszországban nagy ünnepségek voltak a Romanov-ház jubileuma alkalmából s Carszkoje-Szelpban egymást érték az üdvözlő küldöttségek, amelyek a hatalmas orosz birodalom minden részéből a cár elé járultak. Az ünnepségek nagyon fényesek, de hivatalos jellegűek voltak, mert az elnyomott orosz nép nem mutatott kedvet a jubileumon való örvendezésre.

A Romanovok férfiágon 1613-tól 1730-ig uralkodtak, női ágon pedig 1730-tól kezdve mostanáig tart az uralkodásuk. A család őse Kobyla András, aki állítólag Poroszországból Moszkvába bevándorolt bojár volt és nagy állásra emelkedett Simon nagyherceg udvarában. Az első Romanov-uralkodó Romanov Mihály Feodorovics volt, a rosztoni metropolita-érsek fia, akit tizenhét esztendős korában ültették trónra a bojárok és a papok, miután már a züllés szélére juttatták Oroszországot a polgárháboruk. Mihály 1645-ig ült a trónon és uralkodása alatt sikerült helyreállítania az országban a békét. A Romanovok ezután mindmáig megtartották uralmukat az orosz trónon; közülök való volt a hires Nagy Péter cár is, aki megvetette Oroszország mai hatalmának alapját. Ez a nagy uralkodó esztendőkig dolgozott Mikhailov Péter álnéven mint egyszerű munkás a hollandiai és angolországi hajógyárakban, hogy azután megtaníthassa otthon alattvalóit a hajóépítésre.

A későbbi Romanovok, különösen a legutóbbiak történetét a népnek a zsarnokság ellen való küzdelme jellemzi. Sehol sem folyt annyi vér emiatt, mint Oroszországban s mióta a nihilisták is akcióba léptek, nem egyszer történt véres merénylet is. II. Sándor cárt – mint tudjuk – bombával ölték meg a nihilisták Péterváron s III. Sándor cár is azáltal menekült meg a hasonló módon való elpusztulástól, hogy még idejében felfedezték az ellene tervezett merényletet.