A munkanélküliség kérdéséhez
Irta: dr. Havass Rezső kir. tanácsos
Szomoruan tapasztaljuk, hogy nálunk a munkahiány folyton nagyobb arányokat ölt s munkabiró polgártársaink ezrével kénytelenek a hazát elhagyni, hogy keresethez jussanak.
Az utóbbi években egy ideig kedvezőbb volt a helyzet. Az ipari és kereskedelmi téren élénk munka folyt s keresetben nem volt hiány. Az üzleti kedv azonban csak rövid ideig tartott, gazdasági életünk ismét stagnál, s a fővárosban, s a vidéken is a munkanélküliek száma napról-napra növekszik.
Ezelőtt a szomoru valóság előtt szemet hunynunk nem szabad, s ezért indittatva éreztem magamat a főváros törvényhatósági bizottságának 1913. február 12-én tartott közgyülésén a munkanélküliség kérdését szóvátenni s annak megoldását a jelenlegi nyomasztó helyzet sulya alatt megsürgetni.
Interpellációmat a következőkben közlöm.
Az emberi életnek egyik legkritikusabb, mondhatni legtragikusabb helyzete, amikor valaki dolgozni akar és nem jut munkához.
Ki hitte volna még pár év előtt, a mikor a gazdasági téren pezsgő élet lüktetett, hogy ez a kritikus és tragikus helyzet nálunk gyors fordulattal be fog következni – és bekövetkezett, mert az általános gazdasági válság s a háboru veszedelme az ipari és kereskedelmi tevékenységet ugyszólván máról-holnapra megbénitotta.
Vannak, akik 20.000-re, vannak a kik 30.000-re teszik a fővárosban a munkanélküliek számát. Pontosan a számot megállapitani nem lehet, mert a munkaközvetités nincs központositva, a mi több tekintetben igen üdvös lenne.
Ezidőszerint a munkaközvetitést végzik:
a Budapesti ipari és kereskedelmi munkaközvetitő intézet;
az ipartestületek;
a munkások szakszervezetei;
kereskedelmi alkalmazottak egyesületei;
a munkaadók szövetsége; nevezetesen: a vas- és gépgyárosok szövetsége és az épitőiparosok szövetsége;
végül magánosok.
Az is sulyosbitja a helyzetet, hogy a vidéken sincs munka.
Épen a napokban olvastuk, hogy Nagyváradon 7000 munkás van munka nélkül. Igy tehát arra sincs kilátás, hogy a fővárosi munkások vidéken jussanak keresethez.
Mindezeknek konstatálása után, eljutottunk a kérdéshez: hogy a baj orvoslására mit kell tennünk. Nézetem szerint a kérdést ketté kell választanunk és igy kell felállitanunk: mit kell tennünk sürgősen a munkások nyomasztó helyzetének enyhitésére? és mit kell tennünk a jövőre kihatólag intézményesen a munkanélküliség mérséklésére és lehető elháritására ?
A főváros részéről sürgős teendőnek tekintem, hogy a főváros a keresztülvihető közmunkákat mielőbb elrendelje, s ott ahol nagy szükség, vagy épen nyomor mutatkozik pénzbeli segitséget nyujtson.
Itt hangsulyozni kivánom, hogy a főváros csak hozzájárulhat a baj enyhitéséhez, de annak gyökeres orvoslására egymagában nem képes, sőt az nem is hivatása. Itt az államnak és társadalomnak is hathatósan közre kell müködnie.
Bár nem a jelen pillanatban, de a közeli jövőben a munka hiányán hosszu időre segitene, ha a pályaudvaroknak és a kereskedelmi kikötőnek oly régóta sürgetett és kilátásba helyezett megépitése immár megtörténnék s a munkához mielőbb hozzá fognának.
).jpg "Kalászosokból közepesnél jobb termés várható")
.jpg "Az aratás és a fegyvergyakorlatok")
Legyen Ön az első! Hozzászólás írásához kattintson ide!