Fémeknek, fémből való alkotórészeknek egymáshoz való hegesztése olyan fontos kelléke száz és száz iparágnak, hogy enélkül maga a fémipar ugyszólván el sem képzelhető. A hegesztés legrégibb módja a kovácsolással való egyesitése a fémeknek, nem sokkal ujabb a forrasztás, az idegen fém segélyével való összeillesztés, a legujabb formái a hegesztésnek az autogén és az elektromos ellentállás hegesztés. E két utóbbi közül bennünket ez idő szerint az autogén hegesztés érdekel.

Maga a hegesztés művelete abban áll, hogy két fémdarabot minden segédeszköz nélkül (csavar, ék, összehajlitás, szögecs stb. mellőzésével), minden kötőanyag nélkül (forrasztás, idegen fém segitsége) tökéletesen egyesitsünk, az egész fémtesttel azonos erejü, huzó- és nyomószilárdságu fémrészt nyerjünk. Az egynemü fémek összehegesztése olyan kell, hogy legyen, hogy a hegesztés helye a régi törzshelytől semmiben se különbözzék. Ha különböző fémek összehegesztéséről van szó, a hegesztés helyén a különböző fémek szineiben lehet eltérés, de az anyagok láthatatlan különbséggel forrtak egybe. Ezt az eljárást érjük el az autogén hegesztési móddal.

Régebben ezt a módot nem ismerték. Nem pedig azért, mert az anyag, amelyet a hegesztés helyen meg kellett olvasztani, olyan nehezen olvadt, hogy a rendelkezésre álló hegesztőkészülékek nem voltak képesek az olvasztáshoz szükséges hőmennyiséget előállitani. Már pedig a hegesztésnél rendkivül fontos az a körülmény, hogy a fém csak azon a helyen olvadjon meg és gyorsan olvadjon meg, ahol hegeszteni akarjuk, mert ha esetleg az egész test áttüzesedik, izzóvá válik azáltal, hogy egy helyen az olvadási pontig hevitjük a fémet, a lehülés és összehuzódás esetleg később okoz beláthatatlan károkat.

Az autogén hegesztésnél ez nem történik meg. Az autogén hegesztőnél a fém olvadási pontjánál sokkal nagyobb hőfokot az okoz, hogy a gázégőbe oxigént vezetünk és ez keveredvén a gázzal, óriási meleg fejlődik, s ebben a fém oly hirtelen olvad meg az illesztés helyén, hogy tőle alig néhány centiméterre még csak át sem melegedik a fém többi része. Az autogén igazi elterjedése onnan számitódik, mikor Fouché francia mérnök megszerkesztette a kis nyomással dolgozó acetilénes égőt. Ennek alig 10-12 éve. A mellékelt két ábrán e Fouché-égő első és a legujabb formáját mutatjuk be.

Az eredeti francia hegesztőlámpa rajzán láthatjuk, hogy a 2. számmal jelölt csövön áramlik be az oxigén, az acetilén a 6. számu csapon hatol be, a 7. számu spirálisokon két részre oszolva jut az oxigént körülfogó üregbe. A 31. számnál keveredik a két gáz, átmegy az 5. számu térben és a 12. számmal jelölt nyilvánosan meggyujtható. Ez az égő a hegesztendő két fémre tartva a fémeket azonnal megolvasztja, s a két fém a kihülés után mint egynemü fém áll készen a további munkára. Az autogén hegesztés és vágás munkáit ma már az ilyen készülékek hordozhatóvá tételével a kisipar is igen könnyen alkalmazhatja. Épitkezéseknél a vasgerendákat ott a helyszinen vágják le a kellő nagyságura oly gyorsan, amilyhez foghatót a technika néhány év előtt el sem tudott képzelni.

A bünöző világ sem maradt el ezen a téren, mert a nagy betörések mesterei szintén felhasználják a hordozható autogén lángvágót.