A Dunának magyar-szerb-román határon lévő Ada Kale szigetét, a melyről a berlini szerződés nem intézkedett s a mely török szuverénitás alatt maradt, most, a balkáni rendezés kapcsán, végképen Magyarországhoz csatoltuk. Az annexió pünkösd hétfőjén történt meg, a mely napon Medve Zoltán krassószörénymegyei főispán a szigetet birtokába is vette.

Május 12-én délben tizenkét órakor Medve Zoltán főispán, Leschutz Aurél alispán és Podhrachky orsovai főszolgabíró egy csendőrtiszt és négy csendőr kiséretében megjelentek Ada Kale szigetén és azonnal a kormányzói épületbe mentek, a hol a sziget kormányzója, Sherif Eddin bég fogadta őket.
A főispán fölmutatta a magyar kormány határozatát, a melynek magyar szövegét felolvasta. A kormány e határozatban utasítja a főispánt, hogy Ada Kale szigetét ő felsége a király nevében annektálja és azonnal birtokba vegye.

A magyar kormány nemzetközi tárgyalás, a parlament megkérdezése, sőt hivatalos vagy félhivatalos közzététel nélkül, egész csöndben végezte a már több mint harmincz éve megszállva tartott sziget annexióját. Ezzel a cselekedetével a kormány csak egy természetes kötelezettséget teljesített, de azt jól teljesítette.

A külügyminiszteriumból a lapoknak május 15-éről ezt a jelentést adták ki:
"Mint értesültünk, május 13-ikán Ada Kale szigetén egy magyar közgazdasági tisztviselőt installáltak. Ez az intézkedés arra vezethető vissza, hogy Törökország és a balkáni államok között kötendő béke megkötése után a szigeten tartózkodó ottomán polgári hivatalnok visszahívására kellett számítani, úgy hogy szükséges volt már most gondoskodni ennek a monarchia által már harmincz éve megszállott szigetnek zavartalan közigazgatásáról."

Ade Kale annektálását illetőleg jól értesült helyen hangoztatják, hogy mivel a Törökország és a balkáni szövetségesek közti béketervek szerint minden török birtok, mely az Enosz-Midia vonaltól nyugatra esik, a szövetségesek birtokába megy át, másrészt azonban külön passzusnak a szerződésbe való fölvétele a sziget kicsiny volta miatt nem mutatkozott kívánatosnak, nem látszott szükségesnek erre vonatkozóan követelést támasztani, mert amúgy sem kétséges, hogy a monarchia által több mint három évtizede katonailag megszállott és török igazgatásnak csupán csekély jeleit mutató sziget a monarchiához tartozik. Ily módon a szigetet a magyar állam egyik közigazgatási közege birtokába vette. Az egész ügy csekély jelentőségénél fogva nemzetközi bonyodalmak sem fognak belőle keletkezni.