Mi köze a divatnak a rendőri krónikához?! – Van. Arról nem akarunk beszélni, hogy a sikkasztások, csalások és váltóhamisitások hátterében nem egyszer az imádott asszony toilettszükséglete játszik nagy szerepet. Hisz vannak kis babyk és nagy asszonyok, kiknek toilette-pénzéből egy sereg boldogtalan, éhező családot lehetne jóllakatni… Vannak azonban egyenesen esetek, mikor nagy a panasz, tolvajt kell leleplezni, elfogatni, mert viszi, ragadja magával drága kincsként a divatot, melynek az én feleségem, a te feleséged, az én leányom, a te leányod és így tovább mind a nők egyaránt fognak hódolni.

Mert a divatot költik. Ahogy egy drámát összetákolnak, egy képet megrajzolnak, ugy csinálják a divat ujabb és ujabb remekalkotásait a nagy divatművészek: a szabóipar lirikusai, kiknek koronázatlan királya ma Paquin mester. A divatkirályok és a vicefejedelmek székhelye természetesen Páris, ahol jóval szezon elején serényen dolgoznak a divat-parlament fiókjai. Uj vonalak, uj formák és szinösszetételek kapnak életet – néha csak a régiek, az eltemettek támadnak fel – és sürögnek-forognak a műhelyekben.

Természetes, hogy míg utjokra nem bocsátják a divatujdonságokat, addig azok féltve őrzött titkok, melyeket még rendőrséggel is szeretnének őriztetni. Egyes-egyedül csak a kiválasztott kundschaftokat avatják be a divatköltők az uj divat tervezeteibe. Borsos árak deponálása mellett ezeknek jut osztályrészül az a dicsőség, hogy a vadonatuj kosztümoket ők vihessék diadalra, minek fejében kijár nékik a divatkirályné cím. A nagyszerű látszat, hogy ők szabják meg, mi lesz a divat, amiután törni fogja magát nőinkkel egyetemben az egész világ szabósága. És most jön a rendőri rész. Tolvajság, csalás, panama. Megelőzni a nagy divatdiktálókat és saját ideáikat, az ujonnan kreált divatot előbb kihozni, mint ahogy az Paquin mesterék számitásába vág.

A rosszban sántikáló konkurrensek majdnem mindig megvesztegetéssel dolgoznak, még pedig legszivesebben megkörnyékezik a divatkirálynőket, a divatkirályok kegyencnőit, kik elég csinos pénzeket szerezhetnek, míg rá nem jönnek megbizhatatlan voltukra. Megesik tehát, hogy a párisi rendőrségnek elég gyakran akad a szószoros értelemben „divatpöre”.

Sőt kuriózumképen a honi rendőrségnek is. Egy vidéki kapitányságon a mult évben például egy előkelő kalaposcég ellen tett feljelentést csalás miatt egy uriasszony, aki arról volt hires, hogy toilettjeit Párisból hozatja. Ami vidéken nagy dicsőség. Holott igazában helyben vásárolta ő is, mint a többi barátnői. A feljelentés szerint őnagysága Párisból hozatott modellkalapot vásárolt. Fizetett kétszeres árt is a főutcai kalaposnak azzal a kikötéssel, hogy hasonló kalapot, még imitációt sem ad el a kereskedő. Ilyen gyönyörkalappal csak neki szabad birnia, hogy semmi hiány ne legyen az általános pukkadásban. Rá való vasárnap aztán őnagysága megdöbbenve vette észre, hogy a lisztesnének ugyanilyen kalapja van. Vége volt tehát minden hatásnak és ádáz dühhel szaladt fel a rendőrséghez. A rendőrség természetesen nem vette túlkomolyan az ügyet. Igaza volt.

Csak hagyjuk az emberi gyengéket futni a maguk utján, amikor a bünnel s gonoszsággal is annyi a dolgunk.