A balkáni láthatárra ismét komor felhők tornyolúltak. A bolgár-szerb feszültség annyira kiélesedett, hogy az érdekelt kormányőrök is számolhatnak már azzal a fenyegető eshetőséggel, hogy a viszály elintézését fegyveres döntésre kell bizniok.

A Gesovkormány után a Pasics-kabinet helyzete is megingott, a háborus-párt Szerbiában is felülkerekedőben van. A szerbek mindenáron meg akarják az elfoglalt területeket tartani, a bolgárok ragaszkodnak a szerződés betűihez: ha egyik fél sem enged, a béke megmaradásának reménye mind összébb zsugorodik. A két farkasszemet néző állam az orosz czár közbelépését sürgeti, természetesen mindenik a maga ügye mellett, az orosz kormány pedig platonikus nyilatkozatnál egyebet eddig nem tett.

A londoni békekonferenczia junius 9-én ért véget, de föladatát nem végezte el teljesen, a mi szintén a szövetségesek elmérgesedett viszálykodásával van összefüggésben. A legégetőbb kérdéseket nem tudták rendezni, a delegátusok tehát eloszlottak azzal, hogy a törökkel kötött békeszerződést az egyes kormányok által külön-külön megkötött részekkel fogják kiegészíteni. Mikor és hogyan? E körül forog most minden. A négy miniszterelnöknek Szalonikibe tervezett összejövetele elé is nehezen leküzdhető akadályok gördülnek, a melyeket abba a formulába burkolnak, hogy kormányválság van.

De a kormányválság épen a londoni konferenczián el nem intézett kérdések miatt tört ki Bulgáriában is, Szerbiában is. Feszült érdeklődéssel várjuk tehát a fejleményeket, melyek úgy lehet, újra tűzcsóvát vetnek a Balkán még mindig sistergő és fájó sebeket égető zsarátnokára.