A szüfrazsett (politikai egyenjogúságért, választójogért harcoló nő) mozgalom Angliában volt a legerősebb és legkitartóbb. Az ipar egyre több nőt foglalkoztatott, akik ugyanolyan nehéz munkát végeztek, mint a férfiak - fele bérért. A munkásság erőteljesen küzdött jogaiért - a nők ebben a küzdelemben vettek részt.

Az iparosodás előrehaladtával a felsőbb- és középosztálybeliek helyzete jelentősen megváltozott. A férfiak előtt megnyíltak a művelődési és elhelyezkedési lehetőségek, míg a nőket - mesterségesen tudatlanságban tartva - csak a társasági életre készítették fel. Lassan sikerült csak betörniük a férfiak által uralt területekre: 1876-tól vehettek fel az orvosi egyetemek lányokat is hallgatónak, 1893-ban nevezték ki az első női gyári felügyelőt.

A nőt a törvény nem ismerte el jogi személynek. Előbb apja, később férje gyámsága alatt állt, akinek jogában volt verni a feleségét. 1857-ig kellett várni az új házassági és válási törvényre, amely jogot biztosított a férj által elhagyott feleségnek. Az 1871-ben megalakult Nők Szavazati Jogának Országos Szövetsége választójogot követelt a nőknek, bár ekkor még a férfiak közül is csak minden hatodiknak volt szavazati joga. 1903 október 10-én megalakult a Nők Társadalmi és Politikai Uniója.

1905 októberében egy választási gyűlésen követeltek szavazati jogot - két tagjukat letartóztatták. Később Londonba helyezték át székhelyüket, de békés politikai tevékenységük ott sem járt sikerrel. 1908 július 21-én hatalmas tüntetést szerveztek, majd delegációt küldtek a parlamentbe, de tagjait elfogták és bebörtönözték. Ezzel lezárult a mozgalom békés szakasza.... Végül 1918. február 6-án fogadta el az angol parlament a nők választójogát biztosító törvényt.