Olyan töméntelenül nagy város, mint a milyen a régi Babylon volt nem pusztulhatott el nyomtalanul, s az emberek tudták is mindig, hogy hol fekszenek a romjai. Kutattak is gyakorta ezen a helyen; a bennlakók azért, hogy olcsó építő anyagot nyerjenek, a külföldiek, nevezetesen az angolok pedig régiségeket kerestek.

Ujabban ugyancsak utóbbi czélból a német „Orientgesellschaft” végeztet itt rendszeres ásatásokat, melyeket a nagy tudományú dr. Koldewey Róbert vezet, s melyek már is nevezetes eredményeket mutatnak fel.

Az a Babylon, melynek romjairól van szó: aránylag uj város volt. A régi Babylont, melyet a turáni fajból származó szumirok építettek, földig rombolta Szinacterib asszyriai király (705-681 Kr. e.). Mintegy száz évre rá építtette a romokon az uj várost Nebukadnezar (a biblia Nebukadonozorja), az a hatalmas fejedelem, a ki elfoglalta Alsó-Egyiptomot s s ki bevette Jeruzsálemet, lerontotta Salamon híres templomát és Jeremiás próféta nagy örömére magával hurczolta Zedikiást, a Dávid házából származó utolsó királyt.

Babylon, a mint azt Nebukadnezar megépítette, talán legnagyobb volt a világ minden városai között. 26-30 kilométer hosszúra teszik a várost körülvevő falakat, a melyeken belől 3-4 emeletes házak sorakoztak, és sűrűen lakott a nép. A falak magassága Herodot szerint 355 lábnyi volt, szélessége pedig 85 láb, úgy, hogy azok teteje széles utczát képezett.

Berosus babyloni tudós, a ki ismerte hazája irott okmányait, s a kinek görög munkája kivonatosan ránk maradt, azt írja, hogy a híres függő-kerteket is ez az uralkodó (és nem Samira vagy Szemiramis) építtette, még pedig a felesége kedvéért halmokat és völgyeket csináltatott bennök, melyek az asszonyt hegyes hazájára emlékeztették.