Miközben Budapest majd megszakad a világvárossá válás igyekezetében, újabb elemmel gazdagodik közlekedése. Hosszas előkészítés eredménye, hogy 1913 júniusában az európai nagyvárosok után fővárosunk utcáin is megjelennek az autotaxik.

1912 februárjában írja egy sportújság Auto című melléklete: „ Évek óta tartó huzavona után még ma sincs döntés a városi használatra szolgáló taxaméteres automobilok ügyében. A döntés – és ezt minden frázis nélkül mondhatjuk – küszöbön van, de a kereskedelmi miniszterium oly sokszor meghurcolt rendelétenk visszavonása nélkül a kérdés nem oldható meg.” 

A rendelet oly módon is a magyar ipart kívánta pártolni, hogy kimondta: a taxaméteres bérautomobilok csak magyar gyárakból kerülhetnek ki. S ez a kitétel vágta útját az általánosan óhajtott forgalmi kérdés elintézésének. A városházán viszont zajlott a készülődés arra várva, hogy a rendelet hatálya megszűnjék, előlegezve nyilatkozták, hogy „még a nyár folyamán üzembe jönnek a bérautomobilok”. 

Októberben arról írnak, hogy vannak vállalkozó gyárak: „A rövid fél esztendő alatt már három magyar chassisgyár kéménye ontja a füstöt azzal az örömteljes biztatással, hogy a hazai gépek egész rövid időn belül sűrűn fogják tarkitani országutainkat, városaink utcáit.” Mindenesetre megkockáztatja a cikk a jövő év (1913) májusát mint az autotaxik leghamarabbi üzembehelyezési időpontját. 

S bár a készülődés hosszú volt, a korabeli sajtó szerint legérdekesebb „az a rettenetes tülekedés, amely a minisztereket, exminisztereket, a legelőkelőbb aktiv politikusokat s a városatyák özönét mozgatta meg.” 

Megszületett a város által kidolgozott, a minisztérium által jóváhagyott díjszabás tervezete is, amely a külföldi példákkal összehasonlítva drága. A szakember így látja: „Azonban nem szabad elhamarkodottan kifakadni, mint egy ujabb inzultus ellen. Sajnos, nálunk tényleg minden többe kerül. Mi azonban indokoltnak látjuk a magasabb tarifát, mert a német, angol és francia utburkolatok tökéletes volta óriási pneumegtakaritást jelent, Budapest rettenetes kockaköveivel szemben. Ez eszi a gummit. Nem is lehet kellőleg belekalkulálni a dijszabásba például a Berlin és Budapest közötti differenciát. Miért nem csináltatja meg a főváros az utcákat? Miért nem gondozója, védője a szegény, kizsákmányolt fővárosi lakosságnak? Ez más kérdés.” 

Az útminőséget a tarifacsomag is figyelembe vette valamelyest, mert kimondta: „Ki nem épitett utakon a géperejű bérkocsik fuvarozni nem kötelesek.” 

Az autotaxik nélkül is egyre növekvő forgalom a sofőrképzést kiemelt fontosságúvá tette. Májustól az állam gondoskodott sofőriskolákról, ahonnan „alapos szaktudás, tiszta előélet, erkölcsi rátermettség nélkül nem kerülhet ezután hivatásos vezető a kormány mellé.”