Az apróhirdetések néha szintén igen hálás anyagnak bizonyulnak a – rendőrség számára. Sok ravaszság s még több gazság vonul meg azokban ártatlan felkinálással, a könnyen hivők, a megkopaszthatók beugrására szánva. Detektivék tehát nap-nap után tüzetes tanulmány alá veszik az apróhirdetéseket, s ha gyanus akad, nyomban körül lesz tapogatva: mijártában van a hirdető?
A mult hetekben például a következő apróhirdetés bukkant fel:
„Amerikai farmer, ki most Budapesten időzik, uri hölggyel lépne egyelőre közös háztartásra. Most kétezer korona szükséges. Azután házasság. Ajánlkozók fényképpel együtt „Próbaházasság” jeligéje alatt írjanak a kiadóhivatalba.”

Némi üzleti élelmességről tett tanuságot ez a különben amerikai stilusban megszerkesztett kis hirdetés. Amerikában ez all right, Budapesten azonban inkább szélhámosság. A detektivek kezdtek tehát érdeklődni az amerikai farmer iránt és egy hét mulva meg is találták, amint egy léprement özvegynél már egészen otthonosan berendezkedett.

Régi ismerősre leltek, aki azelőtt is holmi házasságszédelgések miatt volt kénytelen összebarátkozni a sokszor nagyon barátságtalan rendőrséggel. Először más néven próbált bemutatkozni a detektiveknek, de amint kiderült, hogy ez hiábavaló, bevallotta, hogy Papp István a neve. Szándéka azuttal természetesen komoly. Ő igenis elveszi azt a tisztességes urnőt, aki bizalmával megajándékozta. És még ugy ezer koronával. Ezt tudniillik már a detektivek konstatálták, akik még vagy tizenkét fényképet és levelet találtak nála olyan házasuló hölgyektől kik szintén az amerikai farmer szerelmétől várták jövendő boldogságukat.
Papp István egyébként teljesen berendezkedettnek látszott a kékszakállműveletekre. Határozottan elegánsan öltözködött valóságos piperkőcgonddal, aki eltekintve a festett bajusz és álhaj szépítő előnyeitől, a sminket, szemöldökfeketitést s ajakpirosítót sem sajnálta magától.
Az amerikai farm természetesen szintén nem Amerikában, mint inkább a – holdban volt, ahol tudvalevőleg többé-kevésbé mindnyájunknak van kiterjedt földbirtokuk.
Az álfarmer tehát ismét végérvényesen a rendőrséghez csuszott be és minden valószinüség szerint hosszabb ideig lesz akadályozva abban, hogy mint a nők barátja rendezze be gondtalan életét.
- Pedig kár! – sóhajtott fel – hogy épen most okoskodnak velem az urak. Van egy találmányom, megér néhány százezer koronát. A napokban akartam Berlinbe utazni, ahol végleg nyélbeütöttem volna az eladást.
- Nem egy ablaktisztitó automata az a találmány? – kérdezte a kihallgató tisztviselő.
- Hát azt már megint honnan tetszik tudni?!
- Csak ugy, hogy egy kis feljelentésféle van ebben is. Mert a feltaláló nem maga, hanem egy derék kőmivesmester, akitől elcsaklizták a találmányt. Egyszerüen megszöktették azzal, hogy Berlinben gazdát keresnek és azóta semmi hír… Tehát ebben is benne van a maga keze!