A berlini olympiász. Kisért a fejes start
A belini Stadion építkezése alkalmával az uszoda hossza a tervrajzokon nem kerek 100, hanem 104 méterre van tervezve.
A nemzetközi szövetségi és olympiai versenyszabályokban egyaránt általánosan megkivánt fejesstarttal szemben ez arra engedne következtetni, hogy a németek régi vesszőparipájukra akarnak az 1916. évi világversenyek alkalmával felülni és a 100 méteres pálya két végén 2-2 métert levágva, ugy az ellökéses fordulót, mint pedig a fejesstartot lehetetlenné akarják tenni. Bizonyos ugyan, hogy ez az intézkedés a maga sérelmes mivoltában feltétlenül ki fogja maga ellen hívni ugy a nemzetközi szövetség, mint a Nemzetközi Olympiai Bizottság eljárását, mindamellett nagyon szükséges volna, ha a MUSz a maga részéről is interpellációt intézne a megfelelő hivatott és illetékes fórumokhoz.
A német uszószövetség éppen a közelmultban örvendetesen közeledett a többi nemzet álláspontjához, fakultative a mindenkori rendező egylet belátásától függően megengedve a fejesstartot, a minek következménye az volt, hogy valamennyi nemzetközi verseny kiírásában már fejesstart szerepelt a feltételek közt. Most pedig éppen az olympiász világraszóló jelentőségű küzdelmeinél akar minden látszat szerint retrográd és maradi álláspontjához visszatérni.
Másik hasonló kérdés az olympiász uszószámainak önkényes és részben sportszerütlen kibővítése. A Stockholmban tartott kongresszus alkalmával hosszu és alapos vita tárgya volt az olympiai uszoszámok standard programmjának preliminálása és a többség annak idején ugy találta, hogy egy 300 méteres hölgyverseny beiktatásán felül bővítésre nem szorul; kisebbségben maradt a magyar képviselő azon indítványa is, hogy egy 200 méteres világbajnokság vétessék fel. Az elutasítást azzal indokolták, hogy a 200 méteres táv, ha nem is mint egyéni verseny, de mint stafétatáv szerepel a programmon.
Erről az indoklásról természetesen lehet vitatkozni, de maga a határozat ugyanannyira respektálandó, mint a Nemzetközi Szövetség elutasító álláspontja a németek által proponált két további (4x100 méteres sprint és 4x 100 méteres vegyes) staféta számmal szemben. Ez utóbbiak a tengerentuli országok, Amerika és főként Ausztrália azon érvelésén szenvedtek hajótörést, hogy az óriási utiköltség következtében éppen a legjobb uszók lennének az indulásban anyagi erők hiján akadályozva és ezzel kevésbbé kiváló, éppen nem abszolut legerősebb csapat jutna meg nem érdemelt esélyekhez, sőt esetleg győzelemhez.
Most pedig a német szövetség legilletékesebb faktorainak egyikétől értesülünk, hogy a két versenyszámot mégis felterjesztette a Deutscher Schwimm Verband a német Reichsaunschus-hoz, fumigálva a nemzetközi szövetség határozatát.
A hamburgi szövetségi ünnepély eredménye szerint Németországnak a vegyes stafétában sincs sok keresnivalója, ha a nagy távolság és költség nem gátolja a tengerentuli csapatokat a megjelenésben.
A kérdések eme csoportja minden esetre igen érdekes és esetleges nemzetközi konfliktusokat is rejt a méhében.
Legyen Ön az első! Hozzászólás írásához kattintson ide!