Már mindenkinek volt egyszer ideje gondolkozni azon mi lenne, ha egy hatalmas kéz valami módon elvenné tőlünk, szegény emberiségtől a levegőt. Vagy elzárnék előlünk a vizek forrásait. Az a kéz, amely azt tenné, a testi épségünk, a létünk, az életünk ellen törne és mi ugyebár fellázadnánk, a felemelt öklök milliói suhognának a levegőben és a világ legnagyobb forradalma lenne ez.

Ez persze egy lehetetlen, illuzórikus, karriakturáig torzított, tulzott hasonlat, amikor napról-napra látjuk, hogyan veszik el ettől az országtól legszükségesebb, legelső és legszentebb szellemi javát, az irott szó szabadságának jogát: a sajtószabadságot. Mert elveszik! Ezt ugyebár nem kell bővebben magyaráznunk, elég ha visszatekintünk az utóbbi hónapokra és minduntalan találkozunk egy-egy olyan merénylettel, amelyet a sajtószabadság ellen követtek el.

Egy politikai napilap a kormánynak nem tetsző dolgokat ír, a kormánynak kellemetlen tényeket regisztrál és erre a kormány tehetetlen dühében hozzányul az egyetlen rendelkezésére álló olyan eszközhöz, amely nem ütközik nyiltan az alkotmány paragrafusaiba: kitiltja az illető lapot Magyarország összes pályaudvarának területéről. Ez annyit jelent, hogy elvonja a laptól mindazokat az olvasókat, akik a lapot a pályaudvaron veszik és a vasuton olvassák.

Kitiltja a pályaudvarról, amely terület semmivel sem különb az utcánál, mert a nép adójából épült, nyilvános terület, nem pedig a kormány magánlakása.
Hát mi ez ha nem merénylet a magyar sajtószabadság ellen? Csak az a lap jelenhet meg, csak az az orgánum élhet, csak az az irott szó láthat napvilágot, csak az a vélemény kerülhet napvilágra, levegőre, amely a kormány szekerét hajlandó tolni. A többitől lassankint, sorra el akarják venni a levegőt, a nyilvánosságot, a publicitást. Hol van itt a sajtószabadság törvénybe iktatott joga?
A budapesti ujságíróknak, akiknek elsősorban kell őrködniök a magyar sajtószabadság felett, két nagy testülete van Budapesten. Ezeknek a testületeknek a ténykedése, valahányszor csorba esett a sajtószabadságon, abban merült ki, hogy tiltakoztak a sajtószabadságon elkövetett merénylet ellen. Ennyi volt az egész. Soha még eszükbe nem jutott, hogy a magyar ujságolvasó közönséggel egyesülve, a magyar ujságolvasók millióinak erejét, a tömegben, a népben, a szabadságban rejlő erőt kellene sorompóba állítani.

Merje megölni a kormány a sajtószabadságot, ha a magyar sajtó mögött az egész ország fellázított, feltüzelt és felzuduló közvéleménye áll. Az ugynevezett művelt Nyugaton a sajtó az emberek millióit tudja megmozgatni nemcsak a közcél érdekében, hanem ha kell, a saját érdekében is. És a sajtószabadság nem csak a sajtóé, hanem elsősorban a közé, az egész országé, annak minden polgáráé.