Egy pillantás a mellékelt képre arról győzi meg az olvasót, hogy a régi világ szabómesterei valóban mesterei, művészei voltak a ruhavarrásnak. Régen, a varrógép feltalálása előtt, tényleg varrták a ruhákat, nem mint most, hogy gépelik.

A varrógép nem régi találmány. Howe mester, egy kis amerikai szabó fundálta ki a XVIII. század második decenniuma után. Nem sokra ment vele, nem sokat igérő volt találmánya, legalább is a találmány megvásárlója előtt. Egy ma is fennálló gyár vette meg és Howe volt a gyárban a gépgyártás vezetője. Majd pénzével az akkor már világhirűvé vált gyárból kilépett és versenyre kelt a saját maga gépével a saját maga gépe ellen.

Nem birta, mert akkorra már a régi Howe-gépek ujabb átalakuláson mentek át, a hajós, a karikahajós rendszert hozták be, amivel a Howe-gépek nem rendelkeztek. Tönkrement a zseniális föltaláló, de rossz és szerencsétlen üzletember, s szegényen halt meg. Megpróbálták a versenyt a Wheler and Wilson-gép gyártói is, de ezek sem mentek semmire a nagy világcéggel.

A franciák az angolok, sőt a németek is maguknak tulajdonitják a föltalálás elsőségét, de nekünk e helyen nem célunk a történettudósok vitájában állást foglalni, akárki találta föl, az emberiséget olyan géppel ajándékozta meg, amelynek gazdasági értéke fölülmulja még a puskapor föltalálásának az értékét is.