A Műegyetem aulájában folyt le a példásan rendezett verseny, amelynek gyönyörű keretet adott a nagy és igen előkelő közönség.

A viadal bővelkedett izgalmas és változatos mérkőzésekben. A clou természetesen Anglia könnyüsulyu bajnokának W. Marriottnak összecsapása Bing Edével volt.
A csontos angol fiu a boxolás nagymesterének bizonyult ebben a küzdelemben. Olyan bámulatosan fejlett technikával, olyan ötletesen és nyugodtan dolgozott, hogy Bing Ede egy pillanatra sem jutott levegőhöz.

Állandóan védelmezésre szorult, de képtelen volt a villámgyors angol kemény csapásait parirozni. Emiatt kissé egyhangu is volt a mérkőzés. Az angol bajnok karja ugy dolgozott, mint rugóra járó pörőly, míg Bing több-kevesebb szerencsével igyekezett a csapásokat elkerülni.
Érdekes volt a Smith-Salván match is. Ebben a gyöngébb technikáju Salván ereje, és bátorsága és szívós fizikuma révén döntő felsőbbségbe került a harmadik rundban s csak a versenybiróság téves döntése fosztotta meg a győzelemtől.

A versenynek volt egy kellemetlen incidense is. A Macciott – Bing mérkőzés után, noha Marriott a hármas versenybíróságban két szavazatot kapott egy ellen, Herczegh Ernő versenybíró még egy döntő rundot rendelt el, amire azonban Marriott vonakodott kiállani.
A MAFC egy tulbuzgó rendezője erre Bingot hirdette ki a mérkőzés győztesének. Pokoli lárma volt rá a felelet.

A botránynak Tatich Péter vetett végett. A ringbe lépve egyenkint megkérdezte a versenybírákat, kinek ítélik a győzelmet a mikor így kiderült a félreértés, Marriottot hirdette ki Budapest könnyüsulyu bajnokának.