Aligha van olyan olvasója e lapnak, aki nem hallotta volna még a dreadnought-okat emlegetni, aki nem olvasta volna már e nevet valamelyik ujságban, vagy épen lapunkban. A dreadnought a legujabb tipusu tengeri páncélos uszó várnak az internacionális neve. Annyit jelent ez angolos szó, hogy félelem nélküliség.

Vagyis az e hajón lévők testi biztonságát akarja ezzel kifejezni, de öldöklő ágyuival az ellenség biztos halálát is jelenti. Az angolok épitették a legelső ilyen uszó várat, s utána az egész világ tengeri hatalma követte a példát, s ma már minden tengermelléki állam rendelkezik több-kevesebb ilyen csatahajóval. A jövő nagy háborujától való félelem illetve a készülödés erre azonban nem csinált pontot a technika emez csodás alkotásainál.

Amint megszületett ez a csatahajó, nyomban megindult a kisérletezés az iránt, hogy milyennek kell annak a csatahajónak lenni, amelyik biztonsággal tud megbirkózni az uj tipussal. Jellemző a modern államok fegyverkezésére, hogy még föl sem szerelte magát minden állam ezekkel az uj hajókkal, az angolok maguk készitettek uj csatahajó tipust. Képünk minden magyarázat nélkül is elmondhatna mindent. A tengeri hajókat ugy épitik, hogy a hajófara hatalmas területe siklap, amely arra szolgál, hogy arról repülőgépek szálljanak el, s kössenek ki.

A repülőgépek, amelyek vizen is tudnak haladni. A gépnek kerekei helyett uszó pontonjai vannak, amelyek a gépet teljes biztonsággal tartják fönn a víz felületén, a gép a vizen uszik amig alkalmas pillanata el nem következik annak, hogy a gép ujra a levegőbe emelkedhetik. Igy aztán igen könnyü már most a jövő háboruját magunk elé képzelni.