A képviselőház egyik legutóbbi ülésén Tisza István miniszterelnök olyan bejelentést tett, a melyet joggal nevezhetünk történelmi fontosságunak. Tudomására hozta a miniszterelnök a törvényhozásnak és ezzel az országnak, hogy programmjának azt a nagy föladatát, hogy az anyaország és Horvátország között megzavart viszonyt helyreállítsa teljesítette. Esztendők óta tart az a sajnálatos állapot, a mely az ősi kapcsolatot históriai természetéből kivetkőztette, Horvátországot egyik válság izgalmából a másikba sodorta és ismételten is alkotmányos élete fölfüggesztésébe juttatta.

A túlzóknak az a veszedelmes tábora, a mely Horvátországban többségre tett szert, emlékezhetünk rá, még a magyar parlament működését is vakmerő módon megállította; a zágrábi országgyülést pedig teljesen munkaképtelenné tette. Működése valósággal forradalmi pártütés volt a históriai kapcsolat ellen, a melyet legutóbb a Deák Ferencz által megalkotott kiegyezés szabályozott és úgy elmérgesítette a helyzetet, hogy a merényletek és hazaárulási pörök egész sorozata után a magyar kormány kénytelen volt a horvát alkotmányt szüneteltetni és az országot királyi biztossal kormányoztatni.

Ez ideig úgy is volt. Az anyaországgal való egység hivei, az unionisták tették túlnyomó többségét a horvát népnek. De csak egy ideig. Addig, a mig a magyaroktól visszakapott szabadság melegében el nem felejtették a derék horvátok a multak tanulságait. Akkor aztán megindult a bujtogatás, a Nagy Horvátország kóros álmának szövése, fanatikus izgatás Magyarország ellen, konspirálás, majd vakmerő propagandája a szláv testvériségnek, a mely hogy mennyit ér és micsoda gyümölcsöket terem, azt most szépen és hitelesen elmondhatja az érdeklődőknek – Bulgária. Az evett ebből a gyümölcsből, de még egyszer aligha lenne kedve megkóstolni.

Gróf Tisza István törekvésének sikere azt látszik mutatni, hogy a horvátok, a józanabb belátás útjára lépnek megint, meggyőződvén arról, hogy a melyen az utóbbi években haladtak, csak a rombolásba vezeti őket. Természetesen szivesen vesszük ezt a fordulatot, de komolysága és őszintesége felől a jövőnek kell majd bizonyságot tennie. Majd meglátjuk: a horvátok hűsége az új forradalom után is megéri-e azt az árat, a mit érte új engedményekben fizetünk.