Az ablakok szélét gyönyörű karamanik függönyözik s előttük hatalmas pálmák susognak egymással. Az előkelő, komoly terembe beleszűrődik az ablakon át az utcza őszi fénye s várakozásunk csendes álmodozását hirtelen megzavarja a mellénk szegődő Sándor Erzsi. A puha szőnyegek felfogták lépésének neszét és nem vettük észre jövetelét. Nemsokára követte őt, megértő jóságos hitvese, a férje:Bosnyák Zoltán is.

Csupa harmónia, csupa boldogság sugárzik a nagyszerű pár arczáról, a mint beszélgetnek velünk. Egy egészen külön életet élnek ők ketten. A társaságtól abszolút elvonultságban, csendben, boldogan sütkéreznek az ő exclusiv világukban. Egymásnak és a művészetnek élnek, megértő harmóniával meleg művészi hajlékukban, a hol csak néhány meghitt barát és collega keresi őket fel.

A házaspár a renaissance szobából bevezet a nagy szalonba, a hol csupa gobelin minden, még az aranyozott fehér bútorok szövetje is. A nagy, fekete zongorán Mozart bronz szobra mereng s mellette két gyönyörű sévresi figura. A fal mellett egy artisztikus művű üvegszekrény teli a művésznő dicsőségével: ezüst és bronz plakettekkel, ezüst koszorúkkal.

Az üvegszekrény felett Körmendi Frimm Jenőnek, a kitűnő szobrásznak egy ragyogóan szép szoborműve áll: a fürdőző nő, s jobbról-balról a falon Sándor Erzsi nagy elődjének Hollóssy Kornéliának és Marié Malibrannak rézkarcza függ fehér keretekben. Innen a hálószobába megyünk, a melynek butorai Napóleon egyik tábornoka hálószobájának kitűnő utánzata.

Az eredetije Bonyák Zoltán nagybátyjának Somsich Andornak tulajdonában van. Gyönyörű hatalmas fekete bútor, artisztikus bronzművekkel díszítve; az ágy előtt egy kicsi empire asztalkán fehér olasz rózsák illatoznak, a gyöngéd jóságos férj, mindennapos figyelme gyanánt. Az ablakokról nehéz sárga selyem függönyök takarják el az utcza komor, őszi képét, hogy idebenn ne vesse fel árnyékát a szomorú szürkület, a megtört napsugár fájó haldoklása.

Vissza a nagy szalonon át bejutunk a tágas ebédlőbe; itt erdélyi magyar bútorok vannak elhelyezve művészi rendezetlenséggel s a hosszú asztal terítőjét és az ablakok függönyeit itt is a drága antik karamanik képezik. Imitt-amott felénk mosolyog Sándor Erzsi fényképe a kedvencz operáinak egy-egy jelenetéből. A hosszú asztalnál egy olasz leánytól dolgozik valami csillogó csipkeszöveten és a mint belépünk hozzá, hangosan üdvözöl minket nemzetének csattogó nyelvezetével. A művésznő házikisasszonya ő, a kit direkte Firenzéből hozott magával a ház asszonya, hogy az olaszok bűbájos muzsikájú szavait mindig halhassa.

Lassanként többen leszünk a teremben. Itt van már Sebők Sári is, a jó kollega, a ki mindennap meglátogatja az ő Sándor Erzsijét, a kivel egy házban közvetlen szomszédságban lakik. Elbeszélgetnek színházról, művészetről megvitatnak minden apró-cseprő ügyet s bizony olykor-olykor rátérnek a háztartás súlyos gondjaira is. De ebben ugyan kevés része van az illusztris asszonynak, mert a háztartás ügyes-bajos dolgait csapa gyöngéd szeretetből, figyelmességből a férj intézi, a ki a felesége művészetéért rajongó lelkesedéssel nagy áldozatokra képes.

Boldog gondtalanság, aranyos családi béke, puha melegség, ragyogó művészet a magyar Violetta pompás fészke, a hol zárt ajtók mögött annyiszor csattog fel a csillogó hangu művésznő csodálatos éneke, hogy lágy muzsikájával teli dalolja boldogságának elzárt, külön kis világát az Andrássy-uton levő, művészetének második hajlékában.

Kovács Lydia.