Őnagysága zsuron volt a minap. A mulatság egy kicsit elhuzódott és igy bizony már későre járt az idő, amikor végre felébredni méltóztatott. A hálószobában sötét volt, Őnagysága tehát csengetett. Jöjjön be a szobalány és huzza fel a redőnyöket. Csengetett, egyszer, kétszer. Végre nagysokára bejött a szakácsné.
- Hol van a Julis? – kérdezte rosszkedvüen őnagysága.
- Nem tudom, elment már jó egy órája … azóta se jött vissza.
Az öltözködésnél most már a szakácsné segitett.
- Jesszus a smukkom! – kiáltott fel őnagysága.
A butonok s briliáns gyürük eltüntek a trümóról. Kezdték keresni, hátha máshová tevődtek, de sehol semmi. Ellopták és egész biztosan az a Julis lopta el, aki szintén sehogysem akart előkerülni. Nosza rajta a rendőrségre!
- Ugy-e rögtön utána néznek, édes fogalmazó ur? – könyörgött könnyes szemmel őnagysága, mikor a fogalmazónak elmondta panaszát. – Az a smukk egész vagyon, én tudom milyen nehezen vette a férjem..
- Igyekszünk sorát keriteni – felelte a fogalmazó olyan hangon, melyben semmi részvét sem rezgett.
Nagyon hozzá lehet szokva az ilyenekhez. Őnagyságát azonban mégis bántotta, de annál nagyobb lett az öröme, amikor ötödnap idézést kapott.
A férj is otthon volt épen és igy ketten siettek be a főkapitányságra. A referens előszobájában tényleg ott sirdogált a Julis és mellette egy termetes rendőr állt.
Őnagysága a lány láttára természetesen nagyon dühbe jött.
- Csakhogy itt van, maga tolvaj – s a reprodukálhatatlan szitkok özöne következett. A lány erre dacosan felkapta a fejét.
- Még maga beszél? – vágott vissza. – Azért a pitti ékszerekért, csalja a világot…
- Hallgasson! – förmedt a lányra a férj, akinek látszólag roppant kellemetlen volt az egész jelenet. – Édesem! – fordult azután a feleségéhez – eredj csak le a levegőre, te roppant izgatott vagy, majd magam tárgyalom le inkáb a dolgot.
Az asszony szót fogadott, a férfi pedig bement a fogalmazóhoz. Ott kiderült, hogy a detektivek a lányt egy kvártélyos asszonynál fogták el. Nem tagadott, inkább hozzájok vágta az ékszert. Itt is van mind. Szörnyen méltatlankodik, mert az első zálogházban kiderült, hogy a drága butonok és brilliánsgyürük – utánzatok.
- A leány régi tolvaj, - fejezte be a fogalmazó a referádát. – Örülünk, hogy megint lecsukhatjuk.
- Én azonban visszavonom a panaszomat! – jelentette ki a drukkoló férj. – Mert tetszik tudni, tárgyalás, főtárgyalás és az asszony megtudja, hogy az ékszerek hamisak. Mit csináljon az ember, az asszonynak kell, már pedig ilyen rossz időben nem vehet az ember igazit.
És visszavonta a panaszt. A lányt el kellett ereszteni. Őnagysága pedig bosszankodott férje jószivüsége felett.
- Első eset! – mentegetőzött a férj – nem akartam tönkretenni azt a szegény lányt…
- Csakhogy megvan a drága ékszer! – vigasztalódott őnagysága.