A fekete kéz amerikai találmány. Rendeltetése, hogy az Amerikában fölös számban élő milliomosokra ráijesszen és jókora összegek önkéntelen adományozására rábirja őket, különben a halál fiai.

A fekete kéz nálunk is követő gárdára tett szert s egy időben a jól táplált embereknek egész raja szaladt be ijedten a főkapitányságra. Mindegyik egy levélkét szorongatott, melynek a budapesti fekete kéz társulat hátborzongató fenyegetések mellett felszólitotta gazdasági életük notabilitását, hogy fizessen. Különben.,,,!

A rendőrség azután el is fogott egy pár szegénylegényt, akik szörnyen meghunyászkodva azzal ütötték el a dolgot, hogy ők csak próbálkoztak. Hiába! De egyébiránt olyan jámborak, hogy a csirke vérét se tudnák venni, nemhogy azt a kitünő urat – akitől ezennel bocsánatot kérnek – a másvilágra küldenék.

Az ilyenformán megindult budapesti fekete kéz fel is számolt és az esetek egészen elhallgattak. Azaz mégsem! Mert csak a napokban történt, hogy a fekete kéz felrobbantott – egy kávéházi asztaltársaságot. Ne tessék szószerint venni! Az asztaltársaság felrobbantásának következmény ugyanis az lett, hogy a zsufolásig körülült törzsasztal most a kávés fájdalmára erősen megritkulva fest. A fekete kéznek ez ádáz műve pedig a következőképen esett meg:

Volt az asztaltársaságnak egy kitünő tagja, aki a nemrég lezajlott balkáni háborut tartalékos állományában a boszniai hegyek között csinálta végig. Haditettek tehát nem igen akadtanak. A segédfogalmazó ur azonban kivételes helyzetben lehetett, mert csudadolgokat mondott el rettenhetetlen bátorságáról tanuskodó hőstettéről.

- Kár, hogy komoly háborura nem került a sor – szokta mondogatni. – Lehet, hogy otthagyom a fogam, de ha megélek, aranygallérral jöttem volna el. A fő, uraim, a háboruban ma is a személyes bátorság. Az pedig megvan bennem. Én soha még nem féltem. Ezt az érzést nem ismerem.

A fiuk ezt egyszer nagyon megunták és összesugtak. Másnapra ki volt főzve a terv. A segédfogalmazó ur, akinek volt egy kis pénzecskéje is, egy borus napon ajánlott levelet kapott. – Mi, akik senkitől sem félünk, a nyomor jegyében fogantatott fekete kéz fiai – igy szólt a levél – felszólitjuk, küldjön ezer koronát, különben ott szurjuk le, ahol érjük. „ Jaj önnek, ha a rendőrségre megy. Holnap éjfélkor a Kerepesi-uti temető első kapujánál várja megbizottunk önt. Ha nem fél, ha nem gyáva, ugy egyedül jön.

A hős azonban megijedt, s nyomban a rendőrségre sietett, hol két markos detektivet adtak melléje a fekete kéz légyottjára. A többi elképzelhető! A kitanitott boy ügyesen csinálta, a detektivek is épen komolyodni akartak, amikor kacagva rontott elő leshelyéből az asztaltársaság néhány tagja.
Csak a „hős” fogalmazó ur haragudott és más kávéházba tette át székhelyét, ahová azok követték, akik megint amiatt haragudtak, hogy nem voltak beavatva a kitünő mókába.