A telefont nem kell ismertetnünk olvasóink előtt. Tavaly irtuk meg a telefon történetét abból az alkalomból, hogy 50 esztendős születése napját ünnepelte. Ez alkalommal elmondtuk, hogy mi az, ami a telefon készülékben a hangot csaknem eredeti szinezetével adja vissza. Leirtuk a mikrofon szerkezetét, a zengöládát – a rezonáns szekrényt is ismertettük, szóltunk a membránról, amelyek együtt alkotják a telefonálás titkát.

Ha a telefonkagylót a fülünkhöz illesztjük, s hallgatódzunk, a vezeték tulsó végén történt beszélgetést tisztán, értelmesen meghalljuk. Egy kissé távolabb tartva a kagylót a fülünktől még elmosódottan halljuk a hangokat, de ha néhány méterre állunk a kagylótól alig tudunk – nagy csend mellett – némi zörejnél egyebet kivenni.

Rendes kereskedelmi üzemben, ép ugy, mint ahogyan a közvetlen beszélgetés is csak egyénnek szól és nem tömegnek, arra illetéktelen egyéneknek, nem is szükséges, hogy a telefon készülékünk hangosabban beszéljen, mint annyira, hogy a fülhöz tett kagylóval mi hallgathassuk, mi elötte tartózkodik.

Ilyen üzemek, ilyen helyek a bányák, a telefonnak az a rendeltetése, hogy ne csak egy ember hallja meg egyidőben, amit valahol belemondanak, hanem mindenki, aki csak ott a kagyló mellett, vagy körülötte tartózkodik. Ilyen üzemek, ilyen helyzetet a bányák, bonyolódott berendezésü és szövevényes épitésü ipartelepek – gyárak.

Ezeknél fontos, hogy az üzemhelyen dolgozó munkástömeg bizonyos közléseket – különösen veszély esetén azonnal és egyszerre tudjon meg. Első képünkön egy bánya oldalfalán elhelyezett hangosan beszélő telefon készüléket lát az olvasó. Külsőleg nem is látszik, hogy eltérne a rendes használatban lévő telefontól, ha csak abban nem, hogy szerkezete öntött vas burkolatban van, s vizhatlanul van elzárva, vagyis ugyszólván víz alatt is müködik.

A hangos beszédtudás abban áll, hogy a mikrofonjára ütödö elektromos hullámok, amelyeket a beszélő állomáson leadott hangok hullámai idéznek elő, sokszorosan megerősödve ütödnek vissza, s igy erösebb hangon távoznak a kagylóból. Vannak olyan telefonkészülékek, amelyeknek kagylója helyén a gramofon kürtöjéhez, tölcséréhez hasonló tölcsér van, s ennél még erösebben tör elő az esetleges vészt és menkülési utat jelzö hang.

A telefonszekrény fölött egy vészt jelzö rendkivül éles hangu csengö van, amelynek harangja alatt zugást elöidézö kettös gyürü van elhelyezve. Már most, ha veszély van, a vészcsengö megszólal, a munkások mind a telefon felé rohannak, amelynek kagylójából folyton hangosan tör elö a figyelmeztetö szó és utasitás a menekülés mikéntjére. Senkinek sem kell megállani, mindenki hallja a hangot, mert a telefon hangosan beszél.

Az alsó képen már nagyobbszabásu berendezés van. A helyiség egy bányamü emelö hidjának csarnoka, amelyböl még mindig sok bajjal tud veszély esetén menekülni a sok száz fönyi munkássereg. Itt látunk egy telefonszerkezetet, amely automatikus kapcsolással müködik, s innen önmaga kapcsolhatja be a beszélö azt a tárnát, amelyet akar, látunk egy nagy vészharangot és egy kábelelosztó táblát. A vészjelzést a telefon folyton hangosan adja le, ezzel is segélyére van a menekülöknek.

Természetesen azonban, hogy a hangosan beszélö telefonnak nem csak kizárólag ilyen helyeken lehet hasznát venni, hanem másutt is, például magántelefonnál is, hogy ha nincs épen feltétlenül szükség arra, hogy a beszélgetést más ember ne hallgathassa ki, vagy pedig ahol egyáltalán ki is van zárva az, hogy a beszélgetés alatt más is legyen a telefon közelében.