Bányászok védelme

1913 | Augusztus

Mindaz, amit az ember testén hord, mindaz, amit életében valamely tárgygyal véghezvisz, amivel eszik, amiből iszik, ahol alszik, a lakásnak minden alkotórésze, minden elképzelhető áru vagy tárgy a bányászattal van öszszefüggésben. A vas, az acél, a melyből a tütől kezdve minden szerszám készül, a szén, amely a szerszámok készitésénél mint energia-forrás és mint alkotóanyag szerepel, minden anyag, fém és kő a föld mélyéből kerül elő.

Lenn a földkéreg alatt az örök sötétségben embertársaink ezrei vonszolják a munka jármát, s csendes, eseménytelen időben vajjon ki gondol ezekre az emberekre, ki gondol a bányászokat fenyegető rettenetes veszedelmekre. De ha néha megmozdul a föld mélyében rejlő titokzatos erők egyike vagy másika, ha tűz, víz, bányalég, vagy alattomos vész indul meg gyilkos utjára, s százával pusztitja el az emberek hangya-társadalmát, akkor megdöbben minden ember s félve gondol arra, hogy ezeknek a föld mélyében dolgozó embertársainknak a védelme egyedül talán az Isten kezében van.

A bányászokat fenyegető legnagyobb veszedelem a bányalég, az a gyilkos gáz, amely alattomosan, sulyosabb lévén, mint a levegő a földhöz simul, szaporodván, mindig vastagabb és vastagabb rétegben emelkedik s midőn megtölti a tárnát, sokszor az önnyomásától, sokszor a leghihetetlenebb véletlen folytán robban s akkor nem marad utána más, mint bedőlt tárna és bányászhalál. Ez a gyilkos gáz nemcsak robbanás által veszedelmes, ennek a belégzése is halálos s aki ebben a gázban elesik, azt csak a tulvilági harsona kelti föl fektéből. A kőszénbányák réme ez a gáz, amelyről minden ujságolvasó tudja, hogy gyilkol, hiszen a rendőri hirekben akárhányszor olvashatjuk, hogy szegény vagy jómódu embereket találnak egy-egy téli reggelen halva szobáikban. Megölte őket a kályhából kiömlő gyilkos széngáz.

Ugyanaz, mint amit lámpáinkban fémharisnyákon át égetünk, amelyről szintén tudjuk, hogy életunt emberek ezzel segitik át magukat az életen a szerintük jobb hazába. Mióta csak bányászszák a szenet, a gáz elleni védelem megoldásán is fáradoznak. Azelőtt nagyobb volt a veszedelem, mert a bányászok nyitott lámpákkal jártak a tárnákban, ma mióta a villamos világitás a nyitott lámpát teljesen kiküszöbölte s a közvetlen munkahelyre a bányász a robbanásmentes Davy-lámpát viszi, a robbanás veszélye igen megcsappant, de a belégzés okozta halálos veszedelmet nem szüntette meg.

A bányák üzemében a bányászt arra is megtanitják, hogy mi módon védekezzék, hogyan mentsen, ha bányásztársának segitségre van szüksége. Megfelelő eszközök nélkül azonban ez igen gyenge eredményre vezethetne s egyébként is nehezen vihető keresztül, hogy minden bányászt mentő hősnek képezzenek ki, mikor a katasztrófa pillanatában oly rémes közelséggel áll mindnek a feje fölött a fekete halál. Ez volt az oka, hogy például Észak-Franciaország tizenkilenc kőszénbányája nemrégiben elhatározta, hogy bányászokból kizárólag mentés céljaira egy önkéntes csapatot szervez, amely csapatot a legmodernebb szerkezetü mentőszerszámokkal szerelik föl s e csapat tagjainak egyéb feladata nem lesz, mint szabad idejükben a mentés teendőit gyakorolják, komoly esetben pedig a bajba jutott bányásztársaik segélyére siessenek.

A mentő-csapat a tizenkilenc bánya középpontján helyeztetik el s közvetlen összeköttetésben áll minden bánya bányászokból álló munkás mentőcsapattal s veszély esetén a legtávolabbi pontot is elérhetik gyors automobiljaikon egy óra alatt. Ez a betanitott mentő-csapat egy parancsnok vezetése alatt őrségeket küld ki, járatokat tart fönn és állandóan gyakorlatozik. Minden egyes tagja képzett, elszánt, erős testalkatu bányász, betanitva a mentés minden esetére. Minden tag föl van szerelve a legmodernebb mentőkészülékkel.

Az a készülék, amelylyel a képünkön látható bányász föl van szerelve, a mentő csapat harci ruhája. Nem egyéb, mint egy buvár ruha, csakhogy nem a víz alá, hanem a levegőtlenség tekintetében a vizzel egyenrangu gyilkos gáztengerbe. A készülék elve az, hogy épen ugy, mint ahogyan a vizi buvár el van látva levegővel olyképen, hogy a víz alatt is normálisan lélegezhetik, elzárva attól az eshetőségtől, hogy a víz meggátolja őt a levegő fölszivástól, a bányász is olyan készüléket vesz magára, amely lehetővé teszi neki a lélekzést akkor is, mikor körülötte csak gyilkos gáz terült el.

A készüléket egy Dreger nevü német mérnök szerkesztette, akinek ugyanilyen rendszerü vizalatti buvárruhája is van. E készülék két részből áll. Az egyik részt a mellen, a másik részt a hátán hordja a bányász. A háton hordott rész acélkeret védelem alatt két acélpalackból áll, amelyek mindegyikében egy-egy liter 120 atmosferikus nyomásu komprimált oxigén van. Ezeken egy csökkentőszelep van alkalmazva a nyomás csökkentésére és a kiömlő mennyiség megállitására. Van ezeken kívül két hengeralaku hüvely, amelyben kalium és szódakeverék szolgál a szénsav elnyerésre. Közvetlenül a hüvelyek mögött egy hütőszerkezet van, amely a gáz hőfokát a kisugárzás utján leszállitja.

A mellen lévő rész két részből áll. A fémhenger a légzőzárok között egy válaszfallal van elválasztva a belégzés és a kilélegzett gázok felfogására. A légzőzsákok egyike a friss levegőnek, a másik az elhasznált levegőnek fölfogására szolgál. Ezek össze vannak kötve a szájjal, amelybe mérges gáz nem mehet be. A szemeket is gázmentesen zárja le egy gummi szalagra alkalmazott szemüveg.