Ha olvasóink utjukban elmennek ujságpalotánk előtt s lenéznek a mély földszint nagy ablakain, látják majd azokat a hatalmas nyomdagép-óriásokat, amelyeknek korongjain, hengerein át lapunk százezernyi példányai kerülnek készen elő.

Az ilyen nagy üzemben lévő gépeket önálló elektromos telep, vagy motorikus erő, avagy a városi központi áramszolgáltató telep látja el hajtó erővel. Van azonban sok olyan eset, amikor a kis üzem is kivánatossá teszi a nyomdagépnek motorikus erővel való üzemben tartását s ilyen esetben a sajtógépet apró kis motorokkal, vagy mint itt láthatják olvasóink, akkumulátorokkal hajtják.

Ha a Gutemberg-féle könyvnyomtatás kezdetleges, nehézkes technikáját nézzük, amikor a betük összeállitása, kézi erővel való tömegben tartása, azután a kézi erővel való festékelés és nyomás munkáját szemléljük, a mi óriási rotációs gépünk mellett, a gépszedés és betüöntés nagyszerüsége nyomán, ez a kis gépi mesterkedés bizony már nem is megy csoda számba.

Természetes azonban, hogy ilyen akkumulátorokat csak kisebb üzemben lehet használni, mert, mint ismeretes, az akkumulátorok szerkesztésének mai állapotában szó sem lehet még arról, hogy nagyobb energiaszükségletet is velük tudjunk teljesittetni. Az akkumulátorokat meg kell tölteni, ha kifogytak, azaz villamos áramot kell rajtuk keresztülvezetni, addig, amig telitve nem lesznek, tehát az akkumulátorral dolgozó nyomdagép is azért csak olyan városban használható, ahol az akkumulátorokat megtölthetik.

Az előnye különben első sorban abban van, hogy a kezelése egyszerü és amellett gazdaságos, mert csak akkor dolgoztathatják, amikor épen szükség van rá.