Bulgária, Románia, Szerbia és Görögország julius hatodikán Bukarestben a békét egymással megkötötték és pedig úgy, hogy a béke árát egyedül és kizárólag a szerencsétlen Bulgáriának kellett megfizetnie. Régi felületéből egy szép és értékes darabot leszelt a maga számára Románia, azt pedig, a mit a töröktől hódított, majdnem egész területében elszedték tőle egykori szövetségesei: Szerbia és Görögország.

A zsákmányból jóformán csak azt hagyták meg neki, a mi – nincs is a birtokában, mert, a kitől elvette: a török élvezi, a jó alkalommal megint rátette a kezét. Hiszen Drinápolyban ma ismét a török ez úr: ha nem így lenne, a mohó szövetségesek valószinüleg ezt is maguknak követelték volna.

Bulgáriát még egy keserves csalódás érte és az a keserves csalódás birta rá, hogy ezt a megalázó békét Bukarestben elfogadja. Bulgária ugyanis arra számított, hogy Románia, miután minden követelését engedelmesen teljesítette, most már az ő párjára áll és esetleg fegyveres fenyegetéssel is mérsékletre fogja kényszeríteni a szerbeket és a görögöket. Itt érte az utolsó csalódás. Románia, a mint megkapta a maga követelését, az egész dolgot a maga részéről befejezettnek tekintette.

Ez volt utolsó gyümölcse annak a politikának, a melyet Oroszország vak eszköze,a szerencsétlen Danev, mint bolgár miniszterelnök folytatott. Ez a Danev kergette belé, orosz uszitásra, hazáját ebbe a háborúba. A mostani bolgár kormányférfiak másként beszélnek, de Románia a Danev úr szavait és viselkedését még el is felejtette.

A bukaresti békekötésnek van egy föltétele, hogy a hatalmak mg fölül fogják birálni és esetleg változásokat is tehetnek a föltételeken. A mi meggyőződésünk az, hogy ennek a föltételnek a hangoztatása csak villámhárító a bolgár kormány és Ferdinánd király védelmére – saját népük keserüségének vihara ellen.
Ez a reménység azonban értéktelen. A hatalmak jóindulatától semmiféle legyőzött nemzet nem várhat semmit.

A bukaresti békekötés töltéseinek fölülbirálása pedig még elvben nincs meg az egyetértés. Francziaország már siet kijelenteni, hogy fölöslegesnek tart minden reviziót és a mit a hatalmak meg nem tettek Bulgária érdekébe Drinápolyért, még kevésbbé fogják megcselekedni – Kavalláért. A nyerteseknek megmarad a zsákmány, Bulgáriának pedig megmarad – a tanulság a szláv eszme értékéről. – Mert őtet ennek az eszmének a dicsőségeért küldötte verekedni az atyuska: a muszka czár. Követte a parancsot. Ment és verekedett, hősiesen és dicsőséggel. Legyűrte a törököt. Most aztán – megkapja érte a jutalmat. A többi testvér elszedi tőle, a mit kiomlott vére árán ő szerzett, az atyuska pedig áldását küldi azoknak, a kik – jól jártak. Vajjon a derék bolgárok hajlandók lesznek-e még egyszer lóra kapni, ha Szentpétervárott újra megfújják a trombitát?