Blaha Lujza Balatonfüreden
A zalai partokon álmosan döczög a vonat a füredi állomás felé. Az állomástól tarka, virágos, illatos kaszálók között szélesen kanyargó út vezet le a telepre... Beljebb fehérre meszelt kisded házikók takaros ablakaiból piros muskátlik mosolyognak reánk, imitt-amott kaczkiásan megkötött kendőjű, pirospozsgás arczú fehérnépek köszöntgetnek ... A falut a teleptől egy kőhíd válassza el s odaát a hídon túl már modern villák bámulnak az érkezőre...
A fehér kerítések mögött buja illatú rózsák nyiladoznak s büszkén kacsintgatnak kifelé az útra, a haragosszínű mályvák... Lenn a telep lapjában a balatonfüredi templom kupolája csillog s közvetlen mellette csendesen pihen a volt herczegprimás tusculanumának parkja és sűrű fenyőerdőjének illata ránehezedik a harmatos levegőre... A templomtól balra egy bájosan egyszerű, fehérre meszelt villa áll s oldal ablakainak rácsai mögött szerényen, de üdén húzódik meg, a fehér batisztfüggöny...
Széles udvarán tizenkét oleander fa virít s a rózsaszín virágfejecskék elevenen sütkéreznek a ragyogó napsugárban... Az udvar mögött szépen parkírozott kertecske, bóbiskoló rózsákkal s a bársonyos pázsiton egy gyönyörű selyemszőrű angóra-macska incselkedik a lehullott rózsalevelekkel...
A villa homlokzatának közepén két oszlop között egy tágas terrasz nyílik, a hol kalotaszegi varrottassal megterhelt szélesöblű kosárszékek kínálgatják a kényelmet... Ez a nyári pihenője Blaha Lujzának. Igazi puha fészek, a nyugalom hajléka ez a bájos otthon, annak a gondtalan nyugalomnak, a mely megtermi a csattogó nótát, a ragyogó napsugarakat ... Mert Blaháné nyári otthonában, mindenütt felcsillan a pajkos napsugár; a magyar nóta édes-bús melódiája még akkor is felhangzik itt, a midőn nem énekel senki, a midőn méla suttogó csönd terpeszkedik a tágas szobákban...
A nagy ebédlő faláról reánk mosolyog a Blaha Lujza pajkos orczája, mint Törők biróné, mint Gyimesi vadvirág bájos, egyszerű székely leánya. Az utóbbi Géczy István szeretettel festett képe, a melylyel a Gyimesi vadvirág huszonötödik előadása alkalmával lepte meg darabjának főszereplőjét. Baloldalt Blaha Sári életnagyságú festménye kaczag felénk s alatta apró képekben megörökítve a mulató magyar nép... Itt a czigány húzza a búsuló juhász fülébe, amott már tarka, bokorugró szoknyákban járják a magyar menyecskék a tüzes csárdást... Ebben a szobában minden tiszta magyar...
Mezőkövesdi és kalotaszegi kézimunkák tarkállanak az ódon almáriumokon, ebédlőszekrényen...A másik szoba, a fogadó-torom már egészen modern. Hatalmas angol bőrfotelek büszkélkednek s a sarokban egy nagy Bösendorfer áll hallgatagon ... A falon nagy régi kép függ, bibliai festmény, a mely báró Splényitől marad özvegyére. Az asztalon az egyszerű, illatozó oleander csokor s az ablakon keresztül ebbe a komoly, ünnepélyes terembe is beszökik a ragyogó napsugár, hogy együtt kaczérkodjon a nagy vázák illatos, mosolygó virágaival.
Közvetlenül a másik szoba már az igazi nagymama unokájának a szobája... Mert nyáron Blaha Lujza mindig együtt nyaral a kis unokájával, Blaha Gittával, egy édes, okos nagyszemű gyermekkel, a ki a balatonfüredi nyaralónak a kaczagó, ifjú lelke. Kicsi szobácskájában fehérre festett bútorok, Blaha Lujza paraszt bútorai „Török biróné”-ból. Kis gyermekszékben egy nagy franczia baba pufók képe néz reánk s az asztalkán sok apró gyerekjáték vár kis gazdájára... Azután Blaha Lujza szobájába érünk.
A sárgaréz ágyban dagadó párnák fehérlenek, a melyeket leheletszerű batiszt terítő takar le, az ablakokon rózsaszín csokorkákra kötött batiszt vitrázsok ragyognak, üdén, hófehéren, - közöttük pedig egyszerű ízléses toilette szekrényke... Az asztalon itt is illatozik Blaháné kedvencz virága, a rózsaszínű oleander és mellette hever egy-két könyv. Itt szokta a nagyasszony déli pihenőjét tartani. Ezek mögé sorakozik egy kedves szobácska, a melyben Blaháné nővére, özvegy Benedekné lakik, mert ő is künn nyaral a kis Gittával együtt nagynevű nénjénél, a kinek a művészetén kívül a családi melegség a legnagyobb életöröme.
Blaháné úgyszólván az utolsó nevezetes állandó vendége Balatonfürednek. Elfogytak már a hajdani környékbeli magyar urak, a kik olyan patriarkális színt adtak a füredi életnek, rég nincs már meg Jókai, a ki egykor a fürdősaison főérdekességeinek egyike volt s a magyar arisztokraczia is, mely egykor sűrűn látogatta, mind jobban elmaradozik. Balatonfüredet is többnyire ugyanaz a fővárosi közönség látogatja, a melyet nyáron a többi balatoni fürdőkből, télen pedig a budapesti korzókról ismerünk.
Blaha Lujza jóformán egyedül maradt a régi füredi hírességek kőzöl, ő még híven fölkeresi évről-évre kedves villáját melyhez annyi szép emléke fűzi, a melynek, minden tárgyán rajta van valami az ő szép és gazdag művésznői és asszonyi életéből. Ebben is az a kedves ragaszkodás nyilvánul, a mely őt mindenben jellemzi.
Nyugalmát néha megzavarja ugyan a fürdőző közönség érdeklődése, de azért a nyugalom és pihenés tanyája a balatonfüredi villa, mely külsejével, oszlopos tornáczával is elmúlt idők ízlésére emlékeztet, - maga is mintegy élő tanuja azoknak az időknek, mikor a művésznő legszebb diadalait aratta. S mintegy Blaháné művészetének szelleme is ábrázolódik a villában; tipikus dunántúli kúriákra emlékeztető harmonikus egyszerűségében, a melyeket annyira megszoktunk, hogy szinte a magyarsághoz hozzátartozónak érezzük, - ép úgy, mint Blaha Lujza művészetét.
Kovács Lydia.
).jpg "Kalászosokból közepesnél jobb termés várható")
.jpg "Az önálló vámterület és a függetlenségi párt")
Legyen Ön az első! Hozzászólás írásához kattintson ide!