Megvan benne ennek a ma városunknak a kiforratlansága és egyenetlensége, megvan sokféle gyökerekből eredő vegyessége,- alig láttuk szerepét, a mely egyenletesen lett volna kidolgozva minden részletében, a melyben ne lettek volna itt-ott elragadó erővel, biztosan kihozott hangok és itt-ott apró félresikamlások.

Ideges nyugtalanság ég benne, a mely arra való szerepben kitűnően aláfesti az egész játékot, nyugodtabb és öntudatosabb alakítást kínáló szerepekben azonban az egész darabot kihozhatja a tónusából. Még semmi sem kész, teljes, lehiggadt a művészetében de a nem mindennapi művész-egyéniség mindig kitör belőle.

Vannak nagyon eredeti, egészen egyéni hangjai s a mozgása, mimikája, ha nem mindig azt fejezi is ki, a mit kellene, mindig valami érdekeset fejez ki. Erről a fiatal színésznőről még sok szó lesz, minden arra vall, hogy még nagy fejlődés előtt áll.

Aczél Ilona, aki csak nemrég ment át a Nemzeti Színháztól a Magyar Színházhoz, szintén szerzett meglepetéseket A Tavaszi ünnep-ben mélységet és perspektívát tudott adni különben elég konvenczionális szerepének. Más szerepeiben is megbizonyosodott, hogy csak tér kell neki az érvényesülésre, a publikum elé kell kerülni és hamar ki fog fejlődni.

A Nemzeti Színházban erre nem volt módja, ritkán kapott nagyobbacska szerepet, pedig a fiatal színésznek szüksége van rá, hogy sokat forogjon a színpadon, mert csak úgy kaphatja meg a szögleteket kiegyenlítő végső simításokat, csak így találhat véglegesen magára. A mit Aczél Ilona eddig csinált, az, úgy hisszük,még csak kezdet,- a folytatása még érdekesebb és gazdagabb lesz. A Nemzeti Színháznak föltétlen nyeresége Kürti Józsefnek átszerződése.

Ebben a színészben van két, manapság felette ritka tulajdonság: érzék a nagy stílus iránt és átváltozóképesség, a mely hozzá tud idomulni a különböző szerepekhez és a mely tulajdonképeni alapja minden színpadi karakter-rajzolásának. Általában nagy intelligencziájú színész, egyenesen rátermett azokra a feladatokra, melyek megoldása a Nemzeti Színház kötelességei közé tartozik: klasszikai és egyéb magasabb stílusú drámák ábrázolása.

A Nemzeti Színháznak régebbi gárdája teljes erejében van még: Márkus Emma, Jászai Mari, Pethes, Gaál s a többiek őrzik a színház tradíczióit, de a fiatalság körül hézagok vannak. Fiatal színészekben és mindinkább színésznőkben hiány van s ezért a kik megvannak, azok néha nekik nem való szerepet is kénytelenek játszani.

A Vígszínháznak legnevezetesebb színészi újdonsága: Varsányi Irén. Már jóformán kezdettől fogva a színháznak, de az utolsó időben művészete valami benső átalakuláson ment át: eddig kissé kemény vonalai meglágyultak, egész lénye melegebb, közvetlenebb lett s ettől új bájt kapott. Most jutott asszonyi érettségének teljességébe- egyik-másik szerepében olyan egész, élettől meleg alakítást láttunk tőle, mint eddig még soha.

A beszéde is mintha mélyebb rezgést kapott volna. Most áll művészete tetőpontján. Meglepetést szerzett még Tanay Frigyes is: két nagy szerepében született tragikomikus színésznek mutatta be magát. A tragikomédia nehéz, erős átélést és benső megértést kívánó hangját ritka színész tudja olyan jól eltalálni mint ő.

Schöpflin Aladár