Bemegyek a trafikba. Jól öltözött öreges ur áll mellettem, ki trabuccot kér. Nagy szivarértelemmel, valósággal műgonddal válogat a félig tele skatulyában, míg végre a legropogósabbakat és legvilágosabbakat kikutatta. Fizet és megy.
- Sz’ szolgája! – köszönt a trafikosnő. Alig hogy pedig az ur betette maga után az ajtót, kiönti a szivarskatulya tartalmát és megszámlálja a trabuccot.
- Ne tessék csodálkozni! – magyarázza erre szaporán a trafikosnő. Nem is tetszik hinni, hogy milyen világot élünk.  Ma már a legszebb ruhába se lehet bizni. Miért?!

Éppen a fáintoskodó uri ember a legszivesebb szivarbliccelő és szivartolvaj. Válogat, válogat…kivesz hatot, bemond és fizet ötöt. Az embernek közbe más vevőkkel van dolga, nem ér rá figyelni. Hej, ha az a sok szivar együtt lenne, amit a kundschaftok elbicceltek, meg a kabátujjba csusztattak… Baj, baj! Ha meg rajta kapom olyik törzsvevőt, vagy elrestelkedik és elkotródik, vagy neki áll fennebb és szidja az embert. De a vége mindegyiknél az, hogy aztán be nem teszi többé a lábát ebbe a boltba.

Trafikos asszonynak igaza van. Nagyon sok ilyen álurifajta jár-kel ebben a svindlihájjal megkent városban, aki belebetegednék abba, ha a kávéházban legalább is egy kiflivel kevesebbet be nem mondhatna, vagy oda van a boldogságtól, ha egy szakaszjegy erejéig a kalauz éberségét kijátszva ingyen utazott a villamoson. És ha már mindenkit becsapunk, ha lehet, miért ne csapjuk be a trafikos asszonyt vagy lányt, mikor lehet?!

A rablógyilkosságok krónikáiban nagyon sokszori szinhely a trafik. Öreg anyókáké a trafik, vagy jámbor lányka árusítgat benne: a trafik nem egyszer véres, erőszakos gonosztettre sarkalta már azokat, kiknek nincs veszteni valójuk.

Pozsonyban a mult évben egy magával tehetetlen öreg anyókát megfojtottak a trafikban, s utána kirabolták a boltot. Friss emlékezetben lehet azután az Andrássy-uti öreg trafikosnak az esete, kire csak két héttel ezelőtt revolverrel támadt két elkeseredett gézenguz. Kirámolták a pénzesfiókot és azután uccu szaladásnak. Az öreg emberben volt azonban annyi lélekjelenlét, hogy lármázva, kiabálva üldözőbe vette a trafikusrablókat. Egyiket mindjárt el is csipték.

A trafikdézsmálást ennél jobban értik a – gyerekek, akik raffináltan, kidolgozott haditerv szerint csinálják, végül pedig, akár sikerült, akár nem sikerült, fiatal, jól iramodó lábuk gyorsaságára bizzák magukat. Három-négy szokott egy-egy kiszemelt trafikba beállítani. Az egyik cigarettát, a másik képeslapot vagy bélyeget kér, a harmadiknak olyasmire van szüksége, amit hátul a pultról le kell emelni. A trafikos sietve kiszolgálja a csemetéket … most pedig hátat fordit a vevőknek s a pultról leemel egy skatulyát. Ebben a pillanatban belemarkol mind a pénzesfiókba, egyik ráadásul hóna alá csapja a bélyegkönyvet és hajrá futásnak ered.

A mult nyáron a rendőrség egy öttagu ilyen gyermektolvaj szövetkezetet csipett el, akik egyre járták a trafikokat és egy-két hölgycigaretta fejében pénzt, váltót, bélyeget loptak nagy tömegben. Mindegyiknél egy-egy nagyobb játékpisztoly is volt, mellyel a párisi autórablók mintájára halálra rémitgették a kültelkeken a trafikos lányokat és asszonyokat. Mert ott, ahol férfi volt a boltban, oda elvből be sem mentek.