Megismétlődtek a magyar országygyűlés házában a májusi és juniusi jelenetek, a melyek ez alkalommal ugyancsak próbára tetteék a idegeket.

Tisza István gróf házelnökösködése ujból kiváltotta az ellenzéki képviselőkből a fokozott izgalom minden elképzelhető fokozatát. Izzó volt a hangulat már az „ülés” megkezdése előtt, megjegyezvén, hogy ülésről, tárgyalásról, parlamenteskedésről szó sem lehetett. Tisza István gróf házelnök, Lukács miniszterelnök voltak az ellenzék szemében a támadások czélpontjai.

Ezuttal azonban a munkapárt is kivette részét az izgalmakból és erősen kontrázott az ellenzékiek konczertjének. Síp, dob, czintányér, automobil-tülök, szirének, kereplők, fütyülők és az emberi kiáltóhangok mindenféle skálája leirhatatlan hangzavarba olvadtak össze. I. Tisza István gróf házelnök mereven ült a székében és nyugodtságot szinlelve, hallgatta a tiszteletére rendezett konczertet. II. Az ellenzéki képviselők adott jelre elénekelték a Kossuth-nótát.