Két közgyűlés tette ismét aktuálissá az egyetemi sport sohasem érdektelen ügyét. A BEAC meg a MAFC szervezkedtek ujra és választották meg tisztikarukat az 1912-13. tanulmányi esztendőre s mindkét közgyűlésnek megnyugtató jelensége volt az a lelkesedés és bizalom, a melylyel a főiskolák kebelébe tartozó diákok az egyetemi sport zászlaja mögé sorakoztak.

Mert a lelkesedés, a tettvágy pezsgő mámora sohasem hiányzott az egyetemi klubokban – az év elején. Mindig nagy tervekkel, szárnyaló lendüléssel indultak el a hosszu és nehéz utra, de mert a legtöbbször hiányzott az erős egységes vezetés, széthullottak a tervek, s elszéledtek a közgyűlések lelkes és hangos matadorjai.

A MAFC-nál azonban, mintha valamilyen különös, egyetemi klubnál majdnem érthetetlen változást tapasztaltunk volna. Megvalósította maga elé tűzött programját, tehetségben gazdag versenyzőgárdát teremtett s minden akciójában energikus és öntudatos volt. Fejlődése is – ennek megfelelően – intenziv volt, olyannyira, hogy a MAFC ma föltétlenül a leghatalmasabb sportegyesületek közé tartozik. Természetesen még ez az eredmény is mérföldekre van az ideáltól, mert a végcél nem lehet más, minthogy az egyetemi sport álljon az egyetemes sport csucsán, de mint javulás mindenesetre biztató!

A tudományegyetem klubja a BEAC – sajnos - messze elmaradt a műegyetemétől. A vezetőség egykedvüsége és langyos ügyvitele megboszulta magát és sok, különben értékes ambiciót fojtott meg már csirájában. Érezték ezt a BEAC közgyülésének résztvevői is, jogos tehát a reménység, hogy az uj vezetőség több munkakedvvel s a diákság élénkebb részvétele mellett dolgozik majd az egyetemi sport fölépítésén. A magyar sportnak óriási érdeke az egyetemi sportélet föllendülése. Az egyetemek diákjaiból kerül ki Magyarország gerince, az intellektuális elem. mérhetetlen hasznát jelenti tehát a magyar sportnak az, ha a sportszeretettől áthatva lép át az egyetemek falai közül az életbe.

Ezért látjuk igaz örömmel a MAFC erősbödését és térfoglalását s örvendünk még a reménynek is, hogy a club tradicióihoz méltó uj aera kezdődik a BEAC-ban. Még az sem hangol le bennünket, hogy az egyetemi klubok nem őrzik féltékenyen a főiskolai jellegüket. Belátjuk, hogy a mig nincsenek tul a kezdet nehézségein, szükségük van erre az átmeneti állapotra. Olyan szépséghiba ez, a mit előbb utóbb ki fognak küszöbölni a megerősödött egyetemi klubok. A mig azonban megvan, mindaddig meggyőzően világítja meg az egyetemi sportélet fejletlenségét.

A kormány különben meglehetős jóakaratot tanusít az egyetemi sportklubokkal szemben. Nemsokára felépül a MAFC pályája a Lágymányoson és a BEAC uj nagystilü pályájáról is gondoskodni fognak. A klubjaik mögé tömörülő diákság lelkes munkáján mulik tehát az egyetemi sport jövője.

Nagy oka van annak, hogy az egyetemi sport jövendőjének megépítését hangsulyozzuk. Az alapot ugyani a közoktatásügyi kormány akarja megteremteni azzal, hogy a középiskolai testnevelés ügyét ujjá szervezi és teljes egészében a kezébe veszi. Jellemző tünetei már is mutatkoznak nehány főigazgatói rendeletben ennek a föltétlenül nagy horderejü tervezetnek. Hirt kaptunk arról, hogy egy vidéken székelő főigazgató megtiltotta a kerületébe tartozó középiskolák diákságának, hogy nyilvános sportegyesületek szineiben szerepeljenek. Ez a hír magában állva szomoruan hangzanék, de vigasztaló, sőt örvendetes momentum, hogy helyette viszont középiskolai sportegyesületek szervezését rendeli el.

Kétségtelen dolog, hogy a középiskolai sportegyesületben tapasztalt pedagógusok vezetése mellett helyesebb irányban fejlődik a kis diákság, mint a nyilvános egyesületekben. Az egyetemi sport is több hasznát fogja látni, mert a nyilvános egyesületek nem fedezik föl s kötik le magukat a jobb fiatal erőket.

Mindenképpen hasznot hajtónak tünik föl tehát a középiskolai sport egységesnek tervezett szervezése.

Határozott javulás mutatkozik tehát az egész vonalon. A MAFV ujjászervezkedett és erősebb, akcióképesebb, mint valaha volt. a BEAC-ban tetterőre ébredt s ujra hatalmas táborba tömörült a diákság; a Kolozsvári Egyetemi Atletikai Club agilis vezetés mellett ujabban szintén eredményesen dolgozik; Oxford-Cambridge mintájára évről-évre meg fog ismétlődni a BEAC – KEAC küzdelem, a totalizatőradóből jelentékeny összeget szánt a kormány az egyetemi sport istápolására; a kormány kezébe veszi a középiskolai sport egységes megszervezését – külön mérlegelve is olyan örvendetes és mélyreható eredmények, hogy tagadhatatlanul egy szebb jövő zálogát hordják magukban.

Együttesen hatva pedig valósággal elragadó perspektivát tárnak föl.