A nyomozás ma már alaposan kinőtt az egyszerű mesterségek köréből. Hovatovább egész komoly tudománynyá lép elő, melynek nemsokára akár egyetemi tanszéket lehet kreálni. Különösen a helyszinmagyarázás tesz most nagy jelentőségre szert. Egy-egy bűncselekmény helyszinéből ma már a gyakorlott detektivprofesszorok egy kis szemle után meglepő bizonyossággal el tudják mondani, hogyan és mikor folyt le a gyilkosság vagy lopás….A néma kép mintha valami ismeretlen nyelven szólna hozzájuk és egyszerre csak rátérnek arra, ki volt a tettes, hogy néz ki, honnan jött, merre menekült, ugy hogy a további müveletek - a kopómunka - már biztos nyomon indul meg.

Remek példákkal szolgáltatnak már erről a modern rendőri krónikák. Nemrég egy franczia kikötővárosban egy asszonyt halva találtak a lakásán. Alapos tanulmányozás után a rendőrség kijelentette, hogy a gyilkos balogkezü ember, kicsi vörös bajuszszal. Bekötött kézzel jár és valószinüleg egy Szicziliából jött hajón érkezett. A lakásba betört, a lopás alkalmával megzavarták, mire meggyilkolta az asszonyt. Balogkezü voltát az ajtó betörési módjából állapitották meg. A gyilkos az ajtófeltörésnél megsebezte kezét. A vérnyomok mellett gyertyacseppek voltak. Egyikben két kicsi vörös hajszál volt. A szekrényt, melyben a pénz volt, szintén balkézzel törte fel. A gyertyacseppeket megvizsgálták mikroszkopikus uton. Kiderült, hogy olyan gyertyából erednek, melynek fajtáját Szicziliában gyártják. A gyilkost így hamar kézrekeritették egy Szicziliából behajózott vitorlás fedélzetén egy balogkezü, vörös bajuszos matróz személyében.

Még érdekesebb a következő eset. Egy mágnás aszszonynak minden ékszerét ellopták. Az ékszereket a bárónő hálószobájából, egy jól elzárt szekrényből emelték ki. A bárónőnek sejtelme sem volt arról, hogy hogyan történhetett. Még az este megvoltak az ékszerek. Nagyon ébren is szokott aludni. Lehetetlen, hogy észre nem vette volna, ha valaki betör. Hacsak nem az a tompa fejfájás,- a mivel ma reggel felébredt; nem oka mindennek.

A rendőrség a bárónő csodálkozására mindenekelőtt elhivatta a rendőrorvost, a ki a bárónő karjából vért vett és azt valami sajátszerü készülékkel - a Bertillon-féle dynamometerrel - kezdte vizsgálni. Majd körülnézett a többi policzistával. Végül kijelentette, hogy a lopást egy férfi s egy nő követte el, ezek közül az egyik a házban lakik. A férfi sántit, a nő vérszegény.

A bárónőt kábitó gázzal altatták el, melyet a kulcslyukon bocsátottak be. A tolvajoknak tudniok kellett, hol vannak az ékszerek. A férfi durva, szürke harisnyát viselt.

Letartóztattak egy szolgát s letartóztatták a kedvesét is. De a szolga nem sántitott. Mikor azonban léhuzatták vele a czipőt, kiderült, hogy a jobb lába rövidebb volt, mint a másik, s hogy tényleg szürke harisnya van a lábán. Honnan tudta mindezt a rendőrorvos? A parkettet alaposan megvizsgálta mikroszkóppal is. A szabálytalan lábnyomok után rákövetkeztetett a sántitó emberre. Egyik lábnyomban pedig a harisnyából odatapadt szürke apró fonalat talált. A bárónő fejfájása pedig arra mutatott, hogy elkábithatták. A vérvizsgálatnál a vörös vértestecskék elváltozása igazolta is ezt a feltevést, még jobban a kulcslyuk, melynek fémes alkatrészein meglátszott az átbocsátott gáz maró hatása. A szolga természetesen tagadott. Erre szemébe mondták, hogy az ékszereket elásta. A körmei alatt ugyanis odatapadt földnyomokat találtak.

A szolga most megtört. Vallott és szinte babonás áhitattal nézett a rendőrség embereire. Hisz ezek már büvészek, varázslók ! Dehogy! Logika, következtetés az egész, de már a tudomány modern vivmányaival élesen látók. Detektiv és tudós egyszerre. Valami egészen más a hajdankori pandurmesterséghez képest.