Taft William Howard, az Unió köztársaságai pártjának ismételt elnökjelöltjeként vette fel a harczot az elnöki méltóságért. A demokratapárt Baltimoreban választotta meg elnökjelöltjét Wilson személyében, Denverben pedig Roosevelt Tivadar, mint az uj pártnak vezére lépett fel elnökjelöltként. Mire a Tolnai Világlapjának ez a száma közkézen fog forogni, addig körülbelül már eldőlt a nagy választási harcz, a melynek esélyeit előre megjósolni mindenképp nehéz feladat.

Döntő jelentőségű ugyanis, hogy a demokraták, a kiknek esélye a köztársasági párt kettészakadása folytán növekedett, kit emelnek pajzsukra. Az okosság azt diktálja, hogy a konzervatív és haladó demokraták között fenforgó ellentét elsimuljon, a mely esetben Parker és Bryan, a nem kevésbbé komoly jelöltek egy közös jelölt érdekében békülhettek volna meg.

Eltekintve a lapunk zártakor előttünk még ismeretlen választási eredménytől, meg kell állapítanunk, hogy az Egyesült-Államok területén ugyancsak dühöng a pártoskodás szenvedélye. Két hatalmas tábor áll tulajdonképp egymással szemben: t. i. a demokraták és a köztársaságiak. Ez a két párt azután ismét több pártárnyalatra oszlott széjjel, minden párt élénken agitál a saját elvei mellett és mi sem természetesebb, mint hogy egyik párt a másik ellen kigyót-békát kiált.

Az Unió területén a választói gyülések rendszerint olyan szenvedélyes jelenetek között folynak le, a melyek számos áldozatot követelnek. A revolverek, boxerek, a cowboy-kések hamar előkerülnek és a politikai szent meggyőződés nevében a választópolgárok egymás egészségét, életét a legkomolyabban szokták veszélyeztetni. Mérhetlen izgalom előzi meg az amerikai elnökválasztást, a melynek jellegzetessége abból is megítélhető, hogy az uj elnök a saját hiveit ülteti be a hivatalokba.

Sok ezer és ezer ember hagyja el ilyenkor a közpályát, a melyet uj emberek foglalnak el. Sajnos, hogy ez a rendszer leírhatatlan lelkiismeretlenségnek válik okozójává, mert azok, a kik hivatalban vannak, igyekeznek hirtelen meggazdagodni, mert nem biztosak afelől, hogy a jövendő választás nem söpri-e el valamennyiüket? Sajnos, nagy nyomort is szokott előidézni az elnökválasztás küzdelme, mert az ipari vállalkozás meglanyhul és rengeteg ember marad munka nélkül. Ezer meg ezer éhező család várja a választás befejezését.