A hadsereg teher-automobiljai és a magyar ipar
A közös hadügyi kormány már régebben foglalkozik azzal a tervvel, hogy a hadsereg részére teher-automobilokat szerez be. Annak megitélésében, hogy a harcászatban szükséges különféle szállitási célokra a közös vámterületen gyártott automobil-tipusok közül melyek felelnek meg legjobban, már kb. egy esztendővel ezelőtt versenyt rendeztek, amelyen az osztrák gyárak mind részt vettek, mig a magyar teher-automobilokat gyártó vállalatok közül egy sem képviseltette magát.
A hadügyminisztérium által kiküldött szakértő-bizottságnak ilyen körülmények között nem is volt módjában a magyar tipusok teljesítőképességéről, szerkezetéről és más figyelembe veendő tulajdonságairól véleményt alkotni, hanem a jelentkező osztrák gyártmányok közül választott négy különféle célra négy tipust, mint ugynevezett Subventions-Tipust, azaz olyan automobilszerkezetet, amelynek magánosok által való megszerezhetését – hogy ne kelljen minden egyes kocsiért 30.000 korona vételárat készpénzben lefizetni, – a hadügyi kormány azzal segiti elő, hogy a vételárhoz 6000 K-val járul hozzá és azonkívül négy éven át évi 1000 korona támogatást ad.
Ezzel szemben kiköti, hogy a teherautomobil tulajdonosa tartozik járművét mindig jókarban tartani és nemcsak háboru esetén, hanem szükség esetében a hadgyakorlatokra is a rendelkezésre bocsájtani. Ez a négy gyártmány a Büssing-, Fiat-, Graef & Stift- és Praha-tipus.
Jellemző a magyar automobilgyáraknak az iparfejlesztés nevében nálunk meghonosodott tulzott protekcionizmusban való bizakodására, hogy nemcsak a mondott rendkivül fontos versenyben nem vettek részt, hanem amikor mintegy másfél vagy két évvel ezelőtt a már akkor elismert Büssing-tipus licenciára reflektáltak ugyan, de a szabadalom tulajdonosának nem tudtak vagy nem akartak olyan föltételeket koncedálni, amelyeknek alapján az automobiltipusát Magyarországon is gyárthatta volna.
A közel egy évig huzódott tárgyalások eredményre is vezettek és a Ganz-gyár a Büssing-tipus mellett megszerezte az osztrák Fiat-Werke A. G.-tól is a licenciát, ugy hogy két tipusu teherautomobilok gyártására van joga.
Mi magunk is egész erőnkkel küzdünk azért, hogy a közös szállitásoknál a magyar ipar és a magyar kereskedelem ne huzza a rövidebbet; föltétlenül betartandónak itéljük azt az elvet, hogy a közszállitás sorsát, hacsak parancsoló körülmények nem teszik lehetetlenné, nem szabad nyilvános versenytárgyalás nélkül eldönteni.
A harcászati célokra szolgáló automobil azonban nem az a tárgy, amelynél egy standard-minőséget lehet megállapitani és ezt a standard-minőséget akárki készitheti; itt a szerkezet, az alkatrészek anyaga, az összeállitás és sok más olyan minőségbeli eltolódásokat okozhat, a melyeknek a horderejét előre alig lehet megitélni, de megkockáztatni semmiesetre sem szabad.
A magyar iparon sérelem sem történt.
Igaz, hogy már eddig is készitett Magyarországon egy-két vállalat teherautókat; de annak a közgazdasági jelentőségét, amikor az olyan hatalmas vállalat, mint a Ganz-Danubius rendezkedik be ennek a nagyjövőjü cikknek a rendszeres gyártására, lekicsinyelni nem lehet.
Nem tudjuk, hogy a hadsereg megrendelése nélkül is gyakorlatba venné-e a Ganz-gyár az emlitett szabadalmak megszerzett licenciáját; arra nézve sincs ugyan semmi pozitiv értesülésünk, hogy évente hány teherautót fog ez a gyár produkálni, de azt biztosra vesszük azért, hogy amint a Ganz-Danubius megkezdi a teherautók gyártását, azokat nemcsak a hadseregnek, hanem magánfogyasztóknak is fogja késziteni és gondja lesz rá, hogy elegendő forgalmat érjen el velük. Már pedig a teherautók használatának a terjedése az országban határozottan közgazdasági vivmány és előnyére válik a többi gyárnak is.
H. M.
.jpg "Az önálló vámterület és a függetlenségi párt")
.jpg "Hazatérő kivándorlók")
).jpg "Kalászosokból közepesnél jobb termés várható")
Legyen Ön az első! Hozzászólás írásához kattintson ide!