A vasárnap eldöntésre került cross-country bajnoksággal körülbelül befejezést nyert az idei saison, ugy, hogy ma már alapos íteletet alkothatunk hosszutáv futósportunk, illetve cross-crountry sportunk idei képéről.

Bizonyos körök, kiknek, ugy látszik, érdekük volt, az év elején megfujták a nagy harsonát. Oly saisont igértek, mely messze tulszárnyalja az eddigieket s ezek alapján mindenki azt remélte, hogy a dekadenciában szenvedő hosszutávfutó sportunk egyszerre eléri a többi athletikai ág nálunk már elért magas fokát, magas nivóját.

A kezdet elég jó volt. A BEAC kezdők versenyén öt csapat indult, a BEAC, MTK, MTE, BAK és Amateur SC. A sporthoz valamit értő és a viszonyokkal ismerős sportember azonban mindjárt kellő értékére tudta ezt redukálni. Kétségtelen volt már ekkor, hogy az Amateur SC-nak ez első, de egyetlen utolsó próbálkozása, a BAK és MTE legfeljebb egy-két seniorral fogja csapatát kiegészíteni s az ezen versenyben szerepelt csapata a senior-csapata, a MTK-nek pedig nincs senior-csapata.

Egy hét mulva már tisztán látszott ez. A Libits-díjban már csak a BEAC és MAC indult. A hosszutávfutók alaposan megtépázva kerültek ki e versenyből. A középtávfutó Antal lelépte őket. Ez folytatódott azután a BAK versenyén, hol a BEAC a 16 km.-es távon győzött, de ujólag Facinek, kire a legjobb akarat mellett sem fogható rá, hogy távfutó, lelépte az egész távfutó társaságot. A BAK és MTE csak statisztáltak e versenyen.

De hogy a kép még tisztább legyen, a BEAC versenyén már a MAC sem indított csapatot, csak a BEAC és MTE.
Ezek után talán az illetékes körök is tisztában lehetnek avval, hogy Magyarországon a mai viszonyok mellett távfutó sportot nevelni nem lehet. Nem lehet azon egyszerü oknál fogva, mert a versenyek nincsenek oly módon kiírva, hogy azok révén a sportot előrevinni lehet. Miért engedélyez a szövetség nyakra-főre oly versenyeket, a melyek a statisztika gyarapítására igen alkalmasak, de nem a sport nevelésére és fejlesztésére?

Miért nem ír ki maga a szövetség kéthetenként oly mezei versenyt, melyben az egyéni győztesek és a győztes csapatok nem indulhatnak. Ha majd egyesületeink azt fogják látni, hogy a versenyek nem dőlnek el már a startnál, továbbá nem kell kezdeniök egy absolute felettük álló ellenféllel, ugy ők is dolgoztatják majd futóikat a hosszu távon és indítanak majd csapatot a mezei versenyekben.

Miért türi a szövetség, hogy az egyéni győztest nem díjazzák. A BEAC ifjusági versenyén történt, a hol 7 csapat indult, de a kis Korénak az 50-es mezőny egyéni győztese, csapata révén a csapatelhelyezésben ötödik lett, nem lett dijazva. Hát így akarja a szövetség a futósportot fellendíteni? Nem gondolja a szövetség, hogy ily módon nem sarkalja az egyént munkára?

Hisz mindenki tisztában volt avval, így a kis Korének is, hogy csapata sem győzni nem fog, sem helyezve nem lesz. Nem-e igazságtalanság az, hogy 50 kis legény legjobbja, csak azért, mert négy club nem oly jó, nem oly sebes, mint ő ezen teljesítményéért elismerésben nem részesül?

Minden mezei verseny saison befejeztével azt halljuk, hogy a MASz a tanulságokat levonva, munkához fog, hogy távfutó-sportunkat fellendítse. Az idei évadból akárcsak az elmultból, ujra csak azt a tanulságot meríthetik az illetékes körök, hogy eddigi működésük helytelen volt.

Az illetékes körök beláthatják, hogy itt a cselekvés ideje. De a cselekvésé, mert szép szavakkal csak orátori sikereket lehet elérni, de erre a sportban nincsen szükség.