Soha olyan izgalmas, megkapó és drámai menetü nem volt még a football bajnokságért folyó küzdelem, mint most a tavaszi fordulóban, az őszi események nagyjából eldöntötték az elsőség kérdését és ugy látszott, meg van pecsételve az utolsó helyezett sorsa is.

Majdnem közömbössé vált már a bajnokság alakulása a közönség előtt, mikor minden számítást és kombinációt halomra döntött a III. ker. TVE váratlan előrenyomulása. Ugy tört előre, mint a pusztító vihar. S a hatása is ugyanaz volt. Egyszerre feltárta a football-sport legfájóbb sebét, a legfájdalmasabb bajt, a mi egyletre, csapatra lesujthat. A gyönyörüen verekedő óbudai csapat elszánt küzdelme egy csapásra lázas érdeklődésre változtatta a közönség lanyhuló figyelmét.

Szép és nagy dolog a bajnoki cím s bizony alaposan meg kell dolgozni érte. És mégis, ki törődik ma azzal, melyik csapat nyeri meg a bajnokságot? Az utolsó hely kérdése áll az előtérben, melyik csapat esik ki az első osztályból. Annyira élesre vannak állítva a dolgok, hogy az első csapatnál is jobban érdekli a közönséget az utolsó. Majdnem tragikus szint ad a kiesés elleni küzdelemnek az, hogy a bajnoki lista legalján a hajdan legnépszerübb szinek – a piros-fehér dressz viselői huzódnak meg.

Szomoru fordulata a sorsnak, hogy a BTC nem a legelső sorban verekszik azért a sportért a melyet éppen ő honosított meg Magyarországon. Annyira fájdalmas, sőt méltatlan annak a gondolata, hogy a piros-fehér szinek eltünhetnek a legelső divizióból, hogy képtelenek vagyunk a helyzetet rideg közömbösséggel, tisztán szabályok alapján elbirálni. Képtelenségnek valljuk porba sujtani ezt a klubot, a mely elsőnek emelte pajzsára a footballt. Igaz, hogy a szabály ellene szól, de ahogy nem szegezték annak idején a MAC mellének, épp ugy el lehet venni az élét most is.

Fel kell emelni az első osztályu csapatok számát. Sok figyelemre méltó körülmény szól amellett, hogy a footballsport eminens érdeke volna ez a létszámemelés. Az első indok a II. osztály érvényesülésének kibővítése. Fátumszerű sulylyal nehezedik a második osztályra a I. osztályból kieső csapat. Nagyobb rutinjával és edzettségével majdnem biztosan megnyeri a II. osztályu bajnokságot, elzárva a többi kisebb egylet utját. Levegőhöz jutna a II. osztály, ha a mai I. osztály utolsó helyezettje bent maradna az I. osztályban.

Jelentékenyen megkönnyíti az első oszályu egyletek szaporítását a pályák szaporodása.
Miután elegendő pályánk van a matchek lejátszására, az lehet az egyetlen kifogás a létszámemelés ellen, hogy elfogja venni a nemzetközi mérkőzések terminusait. Azt hisszük azonban, még ez a baj sem fenyeget. Nemzetközi matchei ugyanis csak nagy egyleteinknek vannak s csak jó néven fogjuk venni, ha a csekély értékű Rudolfshűgel, Amateur stb. mérkőzések helyett komoly bajnoki mérkőzéseket játszanak.

Legfontosabb indoka a szabálymódosításnak az, hogy első osztályu csapataink között egyik sem érdemli meg a kiesést. Sem a BTC, a mely elismerésre méltó formába jött, sem az utána következő csapatok. A bajnoki küzdelmek során kitünik, hogy csapataink majdnem teljesen egyformák tudásra és játékerőre. A szerencse dönti el legtöbbször a matchek sorsát, nem a fogyatékos tudás, a szerencse elpártolása döntené ki tehát az utolsó csapatot az első osztályból.

Ebben a percben a BTC áll a legközelebb a kieséshez, az a BTC a melynek nevéhez a tradiciók egész légiója füződik. Szabad-e ezen keresztül siklani? Módosítani kell tehát a szabályt és pedig azonnal, huza-vona nélkül, a legelső alkalmas órában. Nem szabad megvárni a végkifejlődést, nem szabad megkegyelmezni.

A BTC megérdemli, hogy ne sujtsák kegyelmi tettel. Álljon az uj szabály már akkor, a mikor még folyik a tusa és nem dőlt el a lét nem lét kérdése.