A delegácziók április 30-án kétnapos ülésre ültek össze Bécsben, abból a czélból, hogy hat hónapi költségvetési fölhatalmazás adjanak a közös minisztereknek.
Az elnök megnyitó beszédében megemlékezett gróf Aehrenthal elhunytáról s kiemelte, hogy az elhunyt külügyminiszter Magyarország érdekei iránt is mindenkor lojalitást tanusitott.

Gróf Berchtold külügyminiszter szólalt föl ezután s kissé akadozva ugyan, de mégis magyar nyelven, a következő nyilatkozatot tette:
Tisztelt országos bizottság! A közös miniszterium nevében van szerencsém az ez évi május 1-től október 31-ig felmerülő közös költségek megállapítása tárgyában egy előterjesztést benyujtani és szives elfogadását ajánlani. Az előterjesztést ezután az egyesült négyes albizottsághoz utasították, s ezzel az ülés véget ért.

Délben tizenkét óra után az egyesült négyes albizottság tartott ülést, a melyen gróf Berchtold közös külügyminiszter előterjesztette a külügyi helyzetre vonatkozó terjedelmes előterjesztését. A külügyminiszter magyarul kezdte beszédét, de aztán arra hivatkozva, hogy csak felnőtt korában tanult meg magyarul, a delegátusok engedelmét kérte ahhoz, hogy előterjesztését német nyelven folytathassa.
Az előterjesztés azzal kezdődik, hogy a külügyminiszter a folytonosság szellemében fogja a külső politikát vezetni, azaz a gróf Aehrenthal politikája által kijelölt irányítást elfogadja, mert minden egészséges külső politikának a folytonosság a szükségképeni alapja. A hármas-szövetséghez, mint az európai államrendszer szilárd, kipróbált alapjához hűségesen fog ragaszkodni. A hármas-szövetségen belül viszonyunk a német birodalommal változatlanul a legbensőbb egyetértés jegyében áll. Az olasz külügyminiszterrel folytatott értekezései arról győzték meg, hogy Olaszországhoz való viszonyunk sem változott és biztosította az olasz külügyminisztert, hogy a nálunk beállott személyi változás semminemű irányváltozást nem idézett elő politikánkban. Az a hosszas háború, melyet olasz szövetségesünk folytat, sajnos, még nem ért véget. Élénken óhajtjuk, hogy a vérontás mielőbb véget érjen. E szándékban ezután is készek vagyunk a szem előtt tartandó semlegesség keretében minden akczióhoz csatlakozni, a mely alkalmasnak mutatkozik arra, hogy kielégítő megegyezést létesítsen. Az expozé ezután az Oroszországhoz, Francziaországhoz és Angolországhoz való jó viszonyunkat hangoztatja.

A közeli Kelet békéjének föntartására fog irányulni diplomácziai tevékenységünk ezután is. Nem is kell megokolni, hogy miért és mennyire óhajtjuk a jó viszonyt a balkáni államokkal. A római kabinettel folytatott érintkezéséből kifolyóan a külügyminiszter határozottan bízik abban, hogy Olaszország részéről sem a Balkán nyugalmát, még kevésbbé Törökországnak a Balkánon való területi épségét veszedelem nem fenyegeti. A mi a Dardanellák elzárását illeti, a porta figyelmét barátságosan fölhívta arra, hogy ez az intézkedés hajózásunkra kedvezőtlen hatással van s kifejezte a porta előtt azt a reményét, hogy a zár meg fog szűnni, a mint a Dardanellák közvetlen veszedelme véget ér.

Megemlékezik még az expozé a Kinában lefolyt legutóbbi eseményekről is. A haditengerészet ottani különítményeit, melyek pekingi követségünk és tiencsini telepünk biztosítására szolgálnak, megerősítették s ezenkívül egy hadihajó, a Kaiser Franz Jozef, minden eshetőségre készen áll Sanghájban. A köztársaság elismerése kérdésében érintkezésben vagyunk a többi hatalommal s az egyöntetü eljárás e kérdésben biztosítva van. Az expozé azzal végződik, hogy politikánk továbbra is az állandóság és a béke politikája, a létezőnek föntartása, a bonyodalmak és megrázkódtatások elkerülése lesz.