Magyar sátor egy londoni jótékonysági vásáron

1912 | Május

Május 1-én és 2-án egy igen kedves és előkelő hölgy ismerősünk: Miss Janotha (a német császári udvar zongoraművésznője, kit az angol udvar is kitüntetésekkel halmozott el) szivességéből alkalmunk volt London s tán Anglia legelőkelőbb és legtevékenyebb egyesületének „Girl’s Realm Guild”-nek két napos bazárján közreműködnünk és így bepillantást szerezni e nagy város uri közönségének a jótékonyság terén teljesített müködésébe.

A fenti czím alatt egy nagyszabású egyesület értendő, melynek elnöke Mary királyné, védnökei vagy tíz herczeg és herczegnő, vagy 200 arisztokrata hölgy, - tagjainak száma több 10,000-re rúg. Czélja szegény leányokat keresethez juttatni, műveltséget fejleszteni, kiházasítani és minden tekintetben megóvni.

Az egyesület mulatságain, bazárjain London krémje siet a jótékonyság oltárain kellemes szórakozások közben áldozatát meghozni. Idei bazároknak czíme: Basaar of Manynations: több nemzet bazárja. No de volt is itt minden nemzet szebbnél-szebb viseletben képviselve, még magyar is, - egy sokkal nagyobb teremben, mint a mi vigadónk nagy terme.

Ez a terem régi angol városka piaczává volt átváltoztatva. 25 egyemeletes házikó állott itt körben, a közepén sátrak, kőkút stb. A terem bejárata egy-egy ódon kapu, a kapualjban pénztárosok, mint régi hajduk adták a belépti-jegyeket.

Minden házikó eleje bazár és minden bazár egy-egy nemzetet képvisel, előkelő mágnáshölgyek, különösen szép lányok vagy huszan-harminczan szebbnél-szebb kosztümökben állottak előttük, illetve bennök. Volt itt franczia (XV. Lajos), ó-német, holland, török, svéd, spanyol, ő görög, skót, ír, welsi, svájczi, arab, indiai, talján, dán, egyiptomi stb. stb.

A mi házunk ormán a „jó szerencse sátrán” (Good luck stoll) nagy magyar lobogó jelezte, hogy itt magyarok is vannak. Bent ült feleségem, ki magyar czigányasszonynak volt öltözve és kártyát vetett valódi czigány-kártyával. Annyian jöttek hozzá, hogy Pesten még a legnevesebb orvos is megirigyelte volna klientúráját, pedig nem is igen olcsón adta a szép jövendőt: 10 shilling egyszeri vetés (12 kor).

A sátor fő ékessége egy óriás fekete kandúr (60 cm. hosszú, 40 cm. magas. Miss Janotha Londonszerte hires „Prince White Heather”-je, kinek érintése szerencsét hoz, minden simogatásért egy sillinget fizettek, a mi egész jó üzletnek bizonyult. Jellemző az angolok babonás természetére, hogy a mi sátrunk volt a legfrekventáltabb és mi adhattuk majdnem a legnagyobb összeget, pedig csak értéktelen szerencse-tárgyakat, talizmánokat árultunk.

Én ugyan vázlatokat csináltam. de szintén „Good luck sketch” név alatt hírdettük azokat.
A szép szőke Ladyk egymásután jöttek hozzám, hogy őket és kosztümjöket lerajzoljam, vagy aquarell-vázlatban megörökítsem és így tekintélyes összeget juttattam a nemes czél számára. Minden vázlatra rá kellett irnom valamit magyarul, - úgy kívánták. Érdekes, hogy sokan „éljen! éljen! kiáltással üdvözölték sátrunkat, nem tudom, hol tanulták és még érdekesebb, hogy a nehezen lelkesedő angol ladyk lelkesen beszéltek nemzetünkről, művészetünkről, irodalmunkról, több-kevesebb tájékozottsággal.

Egy öreg lord sokáig politizált velem és mondhatom, a magyarok iránt nagy rokonszenvet tanusított. Még a régi nemzedékből való ember, annak idején hallotta Kossuth Lajost szónokolni Londonban s oly nagy hévvel és lelkesedéssel beszélt róla és általában nemzetünk történetéről, hogy meghatva bucsuztam el tőle, mikor távozott.

Velünk szemben hajporos, kényes mosolygású rokokó-dámák drága brokátos ruhákban ülnek, állnak sátrukban, mely tele van a legkecsesebb franczia csecsebecsékkel. (Itt Londonban a párisi dolgokat tartják előkelőnek.)

Most meg a termen keresztül száguld egy rémes tömeg: vagy 25 tollas indián, gyöngyöket és etnographiai tárgyakat árulnak, majd a bájos hollandi-lánykák csipkékkel karjukon, aztán lenge fátyolokban egy csoport török-perzsa háremhölgy kecscsel teli tánczot lejtve kinálják szép himzésüket. A gazdag ladyk pedig csak úgy szórják a pénzt.

Közbe-közbe megszólal a csengettyű (jobban mondva harang) a terem közepén, hol magas kőbástyáról a rendező-titkár bejelenti, hogy a konczert-teremben most ez, vagy az a konczert, szinelőadás, tánczmutatvány vagy egyéb kezdődik. Az emberek százai sietnek a jegypénztárhoz.

Miss Janotha első nap lépett föl zongorai játékával, saját szerzeményét adta elő. Óriás-siker! én elkértem fotografiáját a „V. Ujs.” számára, ő készséggel tett eleget kérésemnek és autogrammal látta el azt, megigérte, hogy ha csak ideje engedi, fölkeresi szép fővárosunkat, melyről oly sok szépet hallott már. A konczertek alatt „Prince White Heather” ez az okos szép kandúr tányérozott és hallatlan összegeket szedett be a jótékonyság számára.

De hires is ám itt a babonás Londonban. Van róla egy csomó üzlet, szappan, parfüm, kalap, czipő stb. stb. elnevezve. E napokban megjelenik két kötetre szóló autobiografiája, egy kiváló író tollából.
Jellemző a londonira, hogy a míg az üzlet terén hidegen számító realista, magánéletében épp oly babonás és talán a jótékonyságot is babonából teszi. Ezt különösen a hölgyekről írhatom, mert e fölvetésemet látszik erősíteni sátrunk nagy jövedelme.

Királyfaly Károly