Dtum
Login with Facebookk
1912 | Június

A robbantószerek erejének mérése

A robbantóanyagok kezelése igen nagy gyakorlatot és nagy tudást követel azoktól, a kiknek hivatásuk a robbantóanyagokkal való munka. Bányák üzemében, alagutépitésnél, mindenütt, a hol dinamit, ekrazit, titanit, czeddit vagy bármely robbantóanyag használatával halad előre a munka, fontos annak az ismerete, hogy mekkora a robbantószer ereje. Nemcsak azért, hogy a kijelölt mennyiségű sziklát tényleg szét is zuzza a robbanás, hanem azért is, hogy a drága robbantóanyagból pontosan annyit használjanak el, a mennyi éppen kell, sem többet, mert az kárba megy, vagy tulerős és nem kívánt eredményt okoz, sem kevesebbet mert akkor nem érik el az óhajtott hatást. Ez az oka annak, hogy számtalan módon előzetesen megállapitják a robbantószerek erejét s a fölhasználásában csak annyit alkalmaznak, a mennyi éppen kell. Ilyen mérőszerkezetet mutatunk be itt képünkön.


A szerkezet a howardi (amerikai) egyetem kisérleti udvarán van fölállitva s ezen a készüléken részint a robbantószereket gyártó vállalatok készitményeiről állapitják meg a hatásfokot oly czélból, hogy arról hiteles bizonyitványt adjanak, részint a hallgatók oktatása czéljából végeznek kisérleteket.

 

A robbanásmérőszerkezet, mint látható, két, egymással szemben álló hatalmas betonfalból áll. A fal szilárdságát növeli a földben mélyen lenyuló alap, a mely a két felmenő faloszlopot alul összefogja. A fal tetején két sin van átfektetve. Az alsó szélestörzsü is le van fektetve lapjára, a másik ezen a lapon van megerősitve. A felső sin teteje hajszálfinom élü és ezen két aczéltömb van elhelyezve olyképpen, hogy mindegyikről két-két oldalt erős aczélkötél lóg le. Ezen az aczélhintán egy erősfalu mozsár függ szabadon, a mely a vékonyélü sinen való felfüggesztés következtében könnyen kimozditható, illetve lengésbe hozható. Ezzel az ingó mozsárral szemben egy másik mozsár van elhelyezve, de ez már rá van rögzitve szilárdan aczélpántokkal egy alacsony, vassinekből készitett kocsira, a mely sineken fut s hátul van egy ütköző bakja, a mely feltartóztatja, ha nekilódul s mint látni fogjuk mindjárt, egyéb rendeltetése is van.

 

A mérés most már ugy történik, hogy a kipróbálandó robbantóanyag meghatározott mennyiségét belehelyezzük először az ingó mozsárba s ott meggyujtjuk. A robbanás ereje nekilendül a kocsira szerelt mozsárnak, azt hátralöki s nekiszalajtja a hátul lévő ütközőbaknak. Ez az összeütközés az odavezetett elektromos áram segélyével egy kis mutatólapon automatikusan jelzi a lökés erejét. Ez a lökéserő a mozsár sulya és a meggyujtott robbantószer adatából a hatás nagysága megmérhető. Ha pedig a kocsira szerelt mozsárban gyujtjuk meg az előbbi mennyiségü robbantószert, a robbanás ereje a szemben levő lengő mozsarat kilenditi egyensulyi helyzetéből s miután a kilendülés nagysága megmérhető, a mozsár sulya és a robbantószer anyagának mennyisége ismeretes, a hatás nagysága itt is pontosan kiszámitható.

 

Minden robbantószerből először az egyik, azután a másik mozsárban gyujtanak meg egy bizonyos mennyiséget s külön-külön számitják ki a két esetből nyert adatok alapján a robbantás hatásfokát. Az összehasonlitás teljesen azonos eredményt kell hogy adjon s ha lényeges eltérés van, annak az lehet az oka, hogy a robbantószer nem állandó összetételü.

 

A kik állandóan ezzel a méréssel foglalkoznak olyan gyakorlatra tesznek szert, hogy puszta látásból, a kilengés nagyságának szemmel való megbecsülése alapján, számitás nélkül is megmondják, hogy egyforma-e a robbantószer összetétele s hogy mekkora a hatásfoka. Azt természetesen, hogy gyenge vagy erős robbantószert vizsgálnak-e a kétféle módon, a kisebb gyakorlatu emberek is azonnal látják. A kisérletek megmutatják, hogy egy köbméter sziklaanyag robbantásához milyen mennyiségü robbantóanyagra van szükség.

Megosztás:
Szerkeszt?ő kommentár
Robbantószerek
Kántor Judit

Sajátságosnak látszik, de való, hogy a civilizáció a robbantószereknek sokat köszönhet. Mert csalódnék, ki azt hinné, hogy a lőporos fegyverek nem szolgálták a humanizmus ügyét. Hiszen ezeknek a fegyvereknek köszönhető, hogy a mai harcok márnem olyan véresek. Előttük karddal,lándzsával, alabárddal, buzogánnyal küzdött ember ember ellen és minthogy a tusa rendesen egyik fél halálával végződött, a veszteségek óriásiak voltak.

Ezek a veszteségek alőfegyver használata óta kisebbedtek. Igy például Leukrta mellett 11,000 sprátai közül 1700, vagyis 15% pusztult el, Chalons-sur-Marne mellett (Attila csatája) a két hadsereg 26%-a, Lützen melett (harmincéves háború) az osztrák hadsereg 17%-a, ellenben a lőfegyverek alkalmazása után Lobositz mellett (1756) 5%, Mantegnánál (1859) 3%, Königgrätznél (1866) 3%, a német – francia háborúban – egyes rendkívüli támadásokat nem számítva, mint például a St-Privat elleni támadás, melynél 30%-ra rúgott az elesettek száma – átlag 3 -4% maradt a csatatéren.

Sokáig a fekete lőpor volt ugyszólván az egyetlen robbanó készítmény, de a XIX. században egymás után találták fel az új robbantószerket. A ma használtak közül a nevezetesebbek: ekrazit (magyar – osztrák), heilhofit (német), melenit (francia, orosz), balistit (olasz), cordit (angol).

A lassabban égő robbantószer (lőgyapot, lőpor, balistit) lövésre is alkalmas, a hirtelenül elégő (ekrazit, melinit) azonban nem, minthogy a lövedék nem bir olyan hirtelenül megindulni és így az elégő lőpor a csövet szétszakítaná. Ezért ezeket az utóbbi szereket, minthogy falak, vértezetek stb. szétrombolására nagyon alkalmasak, robbantószereknek nevezik.

A robbantószereknek három főcsoportja van. Ezek: a, keverék-lőporok, b, lőgyapotos szerek, c, mitro-készítmények. A lőgyapotok legfontosabbjai a közönséges és a kollódium lőgyapot. A lőgyapot füst nélkül ég el. A ejlődő gázok egészségtelenek, de nem mérgesek.

A lőgyapotos lőporok fő alkatrésze a csontkemény kollódium-lőgyapot, melyből lemez-, pálc- vagy korongalakú kis szemcséket sajtolunk s ezeket, hogy egymással közvetlen ne érintkezzenek, grafittal, parafinnal stb. vomjuk be. A gyapothoz hasonlóan keményítőből, fából, szalmából, stb. is készül lőpor.

A nálunk használt lőgyapotos lőport Schwab őrnagy találta fel a nyolcvanas évek első felében.

A lőgyapotos lőporok fő tulajdonságai: nagyobb lövési erő és füsttelen elégés; csak nagy hőségben és ködös időben látható kis füst, tudniillik vízgőz. Ezek a lőporok nagyobb lőtávolságot adnak és a régi csaták festői füstfellegét teljesen eltüntették; az ellenséges lövést csak a csőből kilövelő, főleg éjjel feltünő láng árulja el. Lilaszinű üvegen keresztül a különben láthatatlan lőpor-gáz fehér szinűvé, tehát láthatóvá válik, ami lehetővé teszi, hogy a máskülönben láthatatlan, reánk tüzelő ellenséges csapat állását gyorsabban fedezzük fel.

A lőgyapot-lőpor lövőereje a feketénél átlag 2.4 – 3-szor nagyobb; a lőgyapot robbantóereje a fekete lőporénál 4 – 10-szer nagyobb.



A nitro-készítmények szerves anyagoknak saléromsavval való kezeléséből keletkeznek. Tulajdonképen a lőgyapot is ide tartozik; de alkalmazásának nagyobb terjedelme folytán rendesen külön csoportnak veszik.

Ezen robbantószerek közül a legfontosabbik a nitroglicerin, melyet Sobrero (1847) talált fel és Nobel (1861) tökéletesített. Roppant érzékenysége és szállításának veszélyessége miatt tisztán nagyon ritkán alkalmazzuk és többnyire más szilárd testekkel keverve dinamítot készítenek belőle. A közönséges Nobel-féle dinamit nitroglicerinnel itatott könnyű likacsos kovaföld.

Ha a szilárd test is robbanó, akkor erősebb dinamitot nyerünk; ilyen a robbantó zselatina, mely lőgyapotnak nitroglicerinben való feloldásából képződik.

A dinamitokat robbantásra alkalmazzák; égésük termékei mérgesek.

Benzol nitrálásából képződik a pikrinsav, mely a nálunk használatos ekrazit főalkatrésze. Ez erősen robbantó, azonban rázkódtatás, sőt lövés iránt is érzéketlen, tehát nagyon célszerű robbantószer. Ammoniumnitrát az alapanyaga a roburit bellit nevű robbanóanyagoknak.

Mindezek az anyagok csak robbantásra valók; emiatt robbantó gránátok belső töltésére használják.

Felmerült már az az eszme is, hogy a folyós gázokat kellene lövésre és esetleg robbantásra használni; de minthogy a folyós gáz elgőzöltetéskor kihűl, ami feszítő (lövő-) rejét gyengíti, a jelzett célra mamég nem lehet használni és ilyes alkalmazása még a jövő kérdése.

A robbantószerek a hadviselésben mint világító és gyujtó lövedékek szerepeltek, de ezek jelenleg már túlhaladottaknak tekinthetők és a gyujtó lövedék gyenge hatását közönséges gránáttűz pótolja.

Mint lövőszerek a lőgyapot-lőporok és némely nitrokészítmény alkalmazhatók; fokozatosan égnek el, minélfogva indulósebességük nagyobb. E fokozatos elégés főleg nagy ágyuknál szükséges, melyeknek erős, 50-100 kilogrammos töltetei a csövet szétrepesztenék, mert a súlyos lövedék nem indulhatna meg a kellő gyorsasággal.

Csakis az égés fokozatossága tette lehetővé, hogy a puskalövés sebessége 750 méterre fokoztassék, az ágyuké pedig 850 méterre; oly számok ezek, melyek még azelőtt 20 évvel elérhetetlennek látszottak.

Ha csak repeszteni akarunk, például ha falat, sziklát óhajtunk szétdarabolni, de úgy, hogy a szomszédságot ne veszélyeztessük, akkor lassan égő szert (lőport) használunk; ellenben ha az a tervünk, hogy valamit (ellenséges várfalat, vasutat, sáncot, kő- vagy vashidat) szétromboljunk, akkor hirtelenül elégő szert (dinamitot, ekrazitot) alkalmazunk. Gyorsan végrehajtandó robbantásra, például vasút, híd, stb. tábori robbantásra a robbantószert bádogszelencékben előkészítve alkalmazzuk. Várharcban előforduló robbantásra aknát készítünk.

Tábori robbantásnál,mint a bányászatban, gyujtóközegül a gyjtózsinórt használjuk, mely lassan élő lőport tartalmaz.



Akna gyujtásárarégebben lőporos vezetéket használtak, mostanában pedig gyprsan égő zsinórt vagy villamos vezetéket alkalmazunk.

Port-Arthut ostroma az aknaharcot is felelevenítette.

Használják a robbantószereket füst fejlesztésére is. A tűzérségi harc kezdetén az ellenség távolságának becslését próbalövések, az úgyneezett belövések útján ellenőrizzük és helyesbítjük.

Ebből a célból a lövedéknek oly robbantószert kell tartalmaznia, mely füsttel ég el, hogy a robbanás pontjának az ellenség előtt vagy mögött való fekvését láthassuk és lövésünket aszerint helyesbíthessük.


A cikkhez még nem tartozik egyetlen hozzászólás sem!
Legyen Ön az első! Hozzászólás írásához kattintson ide!


Kapcsolódó cikkek
Cikk-ajánló
Adatbázis informácikó
Feltöltöttség:
46%
Összes publikáció:
27.378
Politika:
4.183
Gazdaság:
4.597
Kultúra:
3.840
Tudomány-t.:
3.429
Sport:
4.354
Bulvár:
5.022
Kincskereső:
436
Páholy:
64
Blog:
230
Összes kép
37.374
Cikkekhez kapcsolódó képek:
37.010
Privát huszadik század képek:
364
Regisztrált felhasználók:
4.183
Fórum témák:
187
Fórum hozzászólások:
847
Cikk hozzászólások:
98