Hogy bonyolítsák le a mérkőzéseket. – Miként történjék a selejtezés.

Ma még nincs eldöntve, hogy az olympiai football tornán résztvevő csapatok milyen beosztás szerint fognak egymás ellen játszani. Eddig csak annyit tudunk, hogy selejtező mérkőzések utján döntik el az elsőség kérdését. Ámde ez a selejtezési rendszer igen tág fogalmat jelent.

Növeli még a bizonytalanságot az is, hogy a csapatbeosztásra vonatkozó megállapodásokat a helyszinén fogják létesíteni és így tartani kell attól, hogy az utolsó percben megszületett gyors elhatározás, a mely ez esetben különben is a szervezettebb párt előnyeit biztosítsa, az igazság rovására megy. Az olympiai mérkőzésben előreláthatóan a következő 11 nemzet csapata vesz részt: az angol, a francia, a dán, a belga, a holland, az osztrák, a magyar, az orosz, a svéd, a norvég és a német.

Kiséreljük megtalálni a legigazságosabb beosztást. Körmérkőzésről, a mely a legigazságosabb döntést hozná, szó sem lehet, mert 55 mérkőzést kellene tartani.

A selejtező mérkőzéseket ugy kell beosztani, hogy a kellő hatványára emeljük a csapatok számát. Ezt ugy érjük el, hogy három csapat közt rendezzünk mérkőzéseket. miáltal három csapat kicsik és a három győztes a pontnyertes többi öt csapattal megadná a kettő nyolcas hatványát. Az első három mérkőzést tehát a leggyengébb csapatok közt kell megrendezni, mert az nem árt az ügynek, ha mindjárt a legelején a leggyengébb három csapat kiesik. Maradna tehát nyolc csapat, a melyeket ugy kellene összesorsolni, hogy a köztük négy legerősebb csapatnak adjuk a páratlan számokat és hozzájuk sorsoljuk a másik négy gyengébb csapatot. Ezt az eljárást folytatni kellene a döntőig.

Applikáljuk a fentebb mondottakat a csapatokra. A leggyengébb hat csapat a francia, svéd, norvég, belga, orosz és német csapat. A holland csapat kétszer győzött legutóbb a belga válogatott ellen: 2:1-re és 4:3-ra. Igaz, hogy a zwolleni mérkőzés a németek és hollandok közt 5:5 eldöntetlen eredménnyel végződött március 24-én, de azért a magyar és osztrák mérkőzéseken átszámítva, a hollandi csapatot jobbnak kell tartanunk a belgáknál. A belgákat és a németeket tehát a gyengébbek csoportjába soroztuk. Tegyük fel, hogy a beosztott sorsolás szerint a franciák megverik az olaszokat, a németek a svédeket, a belgák a norvégeket. Maradna tehát három győztes: francia, belga és német és a többi öt csapat.

Együtt van tehát a nyolc. Válasszuk ki ebből a négy jobb csapatot, lássuk el ezeket páratlan számmal és sorsoljuk hozzájuk a gyengébbeket.

Körülbelül ezt a képet kapjuk:
1. Angol
2. francia
3. dán
4. német
5. osztrák
6. belga
7. magyar
8. holland.

A játék – tegyük fel – az angol, dán, osztrák és magyar csapatok győzelmét hozná. Ha most az angol az osztrákokkal és a dán a magyarral kerülne össze, a döntőbe jutna az angol és a dán(?) az eredmény kétségtelen. Az angol győzne. Az így összeállított mérkőzések eredménye tehát valahogyan megközelítené az igazságot.

De hát hol az igazság, ha például legelején az igazságtalan sorsolás az angolokkal hozna össze bennünket és az osztrákoknak például ugy kedvezne, hogy a végén az angol kerülne össze az osztrákokkal?

Azért jó lesz idejében cselekedni.