Kevésbé mult, hogy néhány év előtt Marokkó miatt két nagyhatalom a Német- és Francziaország háboruba nem keveredett. A németek féltékenykedése ugyanis annyira elmérgesítette a helyzetet, hogy Francziaország mozgósitani akart, a mikor a legválságosabb időben közbelépett az angol diplomáczia és elejét vette a háborus bonyodalomnak.

A továbbiakat azután diplomácziai utra terelték, a melyen a francziák fényes győzelmet arattak, mert keresztülvitték, hogy a franczia érdekek elsőbbségét, sőt a franczia védnökséget Marokkóban és Marokkó felett a duzzogó németek elismerjék.

A többit elvégezték az ügynökök, ajándékok stb. értve ez alatt azt, hogy Marokkóban Mulej Hafid szultán udvarában a hangulat feltétlenül a franczia védőség elismerése mellett nyilatkozott meg. Másrészt azonban akadtak zavarcsinálók, a kik a francziák ellen izgattak és képesek voltak a nép hangulatát annyira felingerelni, hogy számos helyen a marokkóiak megtámadták a francziákat, lemészárolták, a francziák által vezényelt marokkói helyőrségek katonái megölték tisztjeiket, majd pedig a mob áttért a zsidóüldözésre és sok szerencsétlen szegény zsidócsaládot pusztitott el.