Több ízben volt már alkalmunk Nemes Marczell gyűjteményéről beszámolni, mely tulajdonosának czéltudatos vásárlásai folytán évről-évre gyarapszik nemcsak terjedelemben, de még inkább jelentőségében is. Gyűjteménye megjárta az elmult esztendőben Münchent, hol kiállítása nagy művészeti esemény számba ment.

Kis időre hazakerült, mielőtt Düsseldorfba indult volna újabb diadalútra. Alkalmunk volt rövid ittléte alatt megtekinteni s oly meglepetésszerű gazdagodását tapasztaltuk, hogy olvasóinknak bizvást számot adhatunk róla.

Greco iránt ismeretes Nemes Marczell előszeretete. A nagy spanyol festő, kit Magyarországon mi ismertettünk először, mai nap egész Európa művészeti érdeklődésének középpontjában áll. Valamikor a műtörténetek szertelen, exaltált, festeni alig tudó művészt láttak benne, ma viszont a modern festészet első és legnagyobb előfutárjaként tisztelik. Nemes ismét szaporította Grecoinak számát. Egy érdekes szent családot vásárolt és megvette a Szépművészeti Múzeum képének párját, mely ugyanazon a rajzon belül egészen más, nehéz sötét szinekkel, sokkal komorabban, de viszont erőteljesebben ábrázolja az angyali üdvözlet jelenetét.

Ugyanazok a fényproblémák láthatók Tintoretto művészetében is, igaz, hogy csak még csirájukban, mint Greconál. Nemes vonzódik is ehhez a nagy velenczei mesterhez, kitől több első rangú képet szerzett újabban is. Különösen egy hármas arczkép az, mely teljesen erejének tetőpontján mutatja a mozgalmas jelenetek hatalmas erejű mesterét. E kép is arról tanuskodik, hogy az arczképfestő Tintoretto háttérbe szorítja a nagy kompozicziókat festőt. Alig volt a művészetben más társadalmi osztálynak oly őserejű és hatalmas ábrázolója, mint a milyen velenczei patricziusoknak Tintoretto volt. Képein megelevenedik ez a zseniálisan kalmárszellemű erőszakos, büszkén a világbatekintő, hódító faj, mely óriási akaraterejével mindenre képes volt, még a velenczei nagy művészet létrehozására is.

A beeső fénynek a ruhák hajlásán elsikló sugarát festették a Bassanok is. Nemes ezektől is vásárolt. Velenczejáróink emlékezni fognak genreképszerű szentképeikre, melyeknek naivitása ma is közel áll még hozzánk, míg festői tulajdonságaik szintén a pleinair problémákkal küzdő újkori művészet őseivé avatják őket. Nemes Jacopo Bassano da Ponte képe a pásztorok imádását ábrázolja. Érdekes, hogy ezt a képet Greco velenczei tartózkodása alatt lemásolta, nyilván mert kolorisztikus és fényproblémái érdekelték.

A legjobb velenczei művész sem hiányzik immár a gyűjteményéből. Tiziántól egy férfi arczképet mutat be, mely sajnos, szenvedett a helyreállítás következtében. De különösen a kezek festése azt mutatja, hogy az emberi test életteljességének nem élt nagyobb mestere Tiziánnál.Az olasz mesterek képei között még egy gyönyörű Mainardit és egy Botticellinek tulajdonított képet említünk fel.

Hans Baldung Griennek itt látható képe, a Venus és Ámor meghaladja múzeumunk Baldung képeinek qualitásait. Dürernek érzékies világfeldolgozású kortársa a német művészettörténetnek egyik legérdekesebb jelensége. Az első, ki húsnak tartja megfesteni a húst, de mivel még nagyon is benne él a mult aszketizmust hirdető eszméinek körében, mindig valami csöndesen izzó, a bün fogalmával átszőtt érzékiséget, valami lidércznyomásszerá ineubus-szellemet visz bele ábrázolásaiba. Tud nagyvonalu lenni, de viszont groteszk is, naturalista módon szeretne látni, de mégis stilizál. Nemes Baldung képe egyik szenzácziója lesz a külföldön is a gyűjteménynek.

Egymásután nagyobb és nagyobb meglepetések érik majd a látogatót. Rubensnek két kis képét láthatja, melynek értéke mintha fordított arányban állna nagyságával. Míg a női arczkép az arcz anyagszerűségével tünik fel, a másik, mely a sírbatételét ábrázolja, szineinek lágy finomságával lep meg. Mindkét kép vázlatosnak látszik, a mi könnyedebbé teszi őket a legtöbb Rubens-képnél. Van Dyck is képviselve van genovai korának egy közepesebb képével.

Ter Bechnak kis képén meglepő szinösszeegyeztetést figyelhetünk meg, egy Teniers-képen a mester szindúsabb korának összes szinélénkségét, Franz Halsnak egyik legjobb arczképét látjuk Nemes gyűjteményében. Halst mint portraitfestőt egészen bátran Rubens felé helyezhetjük. Jobban a háttérben tudott maradni, inkább fel tudja bennünk kelteni a csalhatatlan bizonyossággal ábrázolt jellem illuzióját, mint Rubens. Ez a Hals, melyet reprodukczióban közlünk is, bámulatos frissen maradt meg, alig sötétedett be valamit.
Rembrandt sem hiányzik. Két kis képe van Nemesnél, mindkettő emberfejet ábrázol.