Kalandozások a szociológia és a biztosítás terén
Nem szükséges a tudós szemeivel vizsgálnunk, a laikus gondolkozó is tisztában van azzal, hogy minden zendülés, forrongás, polgárháboru, vagy forradalom rejtett vagy kevésbé rejtett szülőoka az eszményi törekvések mámorában is a néptömegnek jobb megélhetés utáni vágya. Mert a szabadság, boldogság fogadalmaival szorosan összefügg a jólét kérdése.
Kulturállamokban legkivált abban tér el a mai kor az előzőktől, hogy a hatalommal szemben bajainak orvoslását már nem véres felkelésektől várja a nép. Ez egyrészt annak köszönhető, hogy egyesületek s általában a politikai jogok kiterjesztése révén a népnek mindig tágabb és tágabb rétegei jutnak szóhoz, és vitathatják meg bajaikat, illetve azok orvoslását; másrészt, mivel a modern haladás kétségtelenül meghozta a felfogások tisztulását és a kulturális fejlődés létrehozta azon eszközöket, melyek tovább fejlesztve a társadalmi ellentétek kinivellálására alkalmasak.
A szociálizmus modern alapelveit kiváló tudósok alkották meg, a mi azon nagy előnynyel járt, hogy a nem eléggé diszcziplinált gondolkozásu tömegek a felsőbbséges irányitás által igazságos végcélok felé törekszenek. A szociológia azon mederbe terelődött, a melyben tanitásai a fejlődés törvényeinél fogva államfelforgató tendenciák nélkül mindinkább a megoldhatóság felé közelednek.
A legfontosabb és egyben legemelkedettebb cél az, hogy mindenkinek módjában legyen a megélhetés bizonyos minimális feltételeit, okvetlenül megszerezni. A létminimum alatt nem azt értve azonban, hogy az egyén legalább annyival birjon, hogy koldulnia ne kelljen, hanem tisztességes szükség nélküli megélhetés legyen részére biztositva.
Hogy ezen feladatok megoldásának kérdése csak az ipari munkások nagymérvü szaporodásával kerül az érlelődés stádiumába, nem csodálandó. Hiszen az ipari munkás ki van téve sok bajnak, melytől a földmivelő népet a sors megkimélte. Az ipari munkás tulnyomó részben nagy városokban él, melyekben a megélhetés feltételei igen sulyosak. Azonkivül rászakad az ipari munkásra a munkanélküliség csapása, melyet a mezőgazdasági munkás nem ismer.
A munkanélküliségből eredő bajokat biztositás utján akarják megoldani, sőt meg is oldották már helyenkint. Meglehetősen előrehaladt már a munkanélküliség esetére való biztositás a nyugati államokban. Ezen biztositás nem hasonlit ugyan a különféle egyéb biztositási ágazatok természetéhez, mert voltaképen nem biztositás technikai alapelvek szerint oldották meg, hanem segélyalapok létesitésével, de biztositási intézmény mégis annyiból, a mennyiben az államok a munkásszervezetekkel karöltve bizonyos évi összegeket szavaznak meg, a melyekből a munkanélküliek az év folyamán megfelelően segélyeztetnek.
Legyen Ön az első! Hozzászólás írásához kattintson ide!