Már a czím láttára is önként fölmerül a kérdés, vajjon szükséges-e a gyümölcsfákat ennyit doktorolni s a szokott tavaszi metszésen kivül nyáron is rajtuk kell-e tartani az ollót? Sőt tovább menve, azt is kérdezhetjük, hogy vajjon szükséges-e egyáltalában a fákat megmetszeni? Hisz a természetben oly bölcsen és tökéletesen van megalkotva minden, vajjon jobb lesz-e, tökéletesebb lesz-e, ha a gyarló ember beleavatkozik a természet nagy munkájába.

Igenis, a metszésre még az esetben is szükség van, ha a természetet, a teljesen magára hagyott fát, utánozzuk. Avagy nem végzik-e el a metszést ezen a különféle állati ellenségek, melyek annak friss hajtásait lerágják?

A gyümölcsfa metszésének két czélja van: 1. a fáknak szép szabályos alakot adni és 2. a fák termő erejét fokozni.

Ha a gyümölcsfákat, szőlőt egyáltalán nem metszenénk, ugy azokon rendszerint az előző évi hajtások végén lévő rügyek hajtanának ki, a többi rügy pedig elhal, a hajtás alul csupasz marad. Mig a megfelelően visszametszett ágon az összes rügyek kihajtanak.

Látjuk már ebből is, hogy a metszésre szükség van, daczára annak, hogy a fák egy bizonyos fokig szabályozzák önmagukat s általában nem nevelnek a szükségesnél sokkal több hajtást, de ezeknek a helyzete nem mindenkor czélszerű, szép és tetszetős, sőt tapasztalati tény, hogy egyes gyümölcsfajok hajlandók az elsürüsödésre, tehát be kell azoknak életébe avatkoznunk.

Habár a fák alakítása, a korona metszése a téli és tavaszi munkák sorába tartozik, mégis, ennek mintegy kiegészítésképen, szükség van a nyári metszésre is s ez a nyári metszés a törpe és az alakfánál szinte elkerülhetetlen.

A nyári metszés tehát szintén állhat a faalakítás szolgálatában s ennek legegyszerübb módja a hajtások visszacsípésén áll. Ha azt látjuk, hogy az egyik hajtás a másik rovására túlerősen fejlődik, azt visszacsípjük, s így az ágat fejlődésében egy rövid időre megakasztjuk, míg ezalatt a gyengébb hajtásban intenzivebb lesz a nedvkeringés és a táplálék fölvétel s igy az lassankint meg is erősödik.