Dtum
Login with Facebookk
1912 | Július

Ismeretlen kincsek Budapesten

Az ujjáalakitott Néprajzi Muzeum

Egy parányi délamerikai országnak – Uruguai köztársaságnak – van egy Luis Casalia nevü polgára, a ki azonfölül, hogy dusgazdag földbirtokos, rendkivül képzett ember is és kivált etnográfiai dolgokban valóságos tudós.


Eltérően a szokásostól, nem szerzett méregdrágán versenylovakat, sem milliókat érő képeket, hanem tudós rendszerességgel hozzáfogott Uruguai, továbbá a szomszédos Paraguai és Argentina őstörténetének a föltárásához. Ásatásokat végzett, egy egész muzemra való anyagot gyüjtött. Kastélyában ott pompázik egy muzeum, a melybe tudósok járhatnak tanulni s a melynek van egy fölbecsülhetetlen értékü unikuma: egy koponya, a mely – állítólag – a legrégibb az összes muzeumokban őrzött valamennyi ősemberi koponya között.


Ezért a koponyáért, de muzeumának sok más kincseért is nyolcz-tíz éve ostromolja már Luis Casaliát a londoni British Muzeum igazgatósága.


Valami hasonló, sőt valami egészen ilyesféle munka megy végbe itt közöttünk, Magyarország fővárosában is. Nekünk is van egy néprajzi muzeumunk, amelyről alig tudnak az emberek s amelynek a gazdagsága és az értékessége maholnap világhirü lesz, mielőtt még országhirü lett volna.


A városligeti Iparcsarnok egyik szárnyában elhelyezett Néprajzi Muzeumnak százhuszezer értékesnél értékesebb tárgya van – közötte igen sok kincsszámba menő holmi - , kiállításra azonban mindössze harminczezer darab kerül, annál az egyszerü oknál fogva, mert több tárgy számára nincs – hely.


Ebben az évben mégis történt valami a muzeum érdekében: fölszereltek két hatalmas uj termet, a melyet junius folyamán adtak át a nyilvánosság számára.


A budapesti Néprajzi Muzeum azon az uton van, hogy egyike legyen a világ ilynemű leghíresebb és legértékesebb gyüjteményeinek.


A Néprajzi Muzeumnak, mérhetetlen gazdagsága mellett is, rendkivül fonák a helyzete. Nem szólva arról, hogy mintegy nyolczvanezer olyan tárgya van, a melyet hely hiányában nem adhat át a nyilvánosságnak, még felötlőbb baj az, hogy a muzeum az év hat hónapjában zárva van. Ennek a hihetetlen állapotnak a hivatalos magyarázata az, hogy télen a muzeumot nem lehet füteni. Ez kétségtelenül igaz, a mennyiben a muzeum csakugyan hijával van mindenféle fütőberendezésnek, ennek az oka azonban már az, hogy a biztositó társaságok nem vállalnak felelősséget a muzeum sok milliót érő anyagáért, ha a fütéssel kapcsolatos veszedelmek is fenforognának. Mert ez a muzeum részint fa, részint papirtetőzetével valóságos tüzfészek.


Régóta készen van a kultuszminisztériumban egy terv, a mely mintegy nyolc-tiz millió költséggel olyan néprajzi muzeummal gazdagithatná a fővárost, a mely a földkerekség egyik legszebb és legértékesebb látnivalója lenne. De – természetes – a tervtől még roppant messzeségben van a kivitel.


A muzeum tárgyainak az anyagi értékét lehetetlen megállapitani. Annyi bizonyos, hogy a muzeum több millió koronára van biztositva, de ez az összeg közel sem jár a gyüjtemény valódi értékéhez. Hiszen legjelesebb tudósaink szinte nélkülözve, fanatikus tüzzel kalandozták be az egész világot és nevetségesen kis pénzekért olyan kultur-kincseket hoztak, a mikért külső nagy nemzetek is méltán irigyelnek bennünket.


Bemutatjuk itt eredeti fényképfelvételeink nyomán ennek a gyönyörü muzeumnak néhány exotikus tárgyát.

 

A muzeum legértékesebb tárgyai közül való az a müvészi fafaragás, a melyet egyik képünkön látunk. Egy magyarországi rutén paraszt munkája ez s meglep bennünket s szépségével. Nagyon érdekesek azok a japán harczi ruhák is, a melyeket szintén lefotografáltattunk. A hajdani japán főnemesség tagjai viseltek hajdan ilyen ruhákat a középkorban.

 

Ma már még Japánban is nagy ritkaság gyanánt őrizik az ilyen ruhákat, annál jobban örülhetünk tehát annak, hogy a mi Néprajzi Muzeumokban is láthatók ilyenek. A képeink között látható különös álarczok is felkelthetik érdeklődésünket; ezt mondhatjuk arról a teljesen felszerelt észt-sátorról is, mely az ismert magyar utazó, barátosi Balogh Benedek hozott magával és ajándékozott a Néprajzi Muzeumnak. Különösen azért érdekel bennünket nagyon ez a sátor, mert az észtek a magyarság ősi fajrokonai közé tartoznak.

<<
<
1
2
>
>>
Megosztás:

A cikkhez még nem tartozik egyetlen hozzászólás sem!
Legyen Ön az első! Hozzászólás írásához kattintson ide!


Mini galéria
Álarczok Antik japán harczi ruhák Egyiptomi mumia Észt sátor teljes háztartási felszereléssel Forgácsvilágitók. Egyes helyeken még ma is használják gyertya helyett Kinai és japán istenségek szobrocskái Magyarországi rutén paraszt munkája az itt közölt gyönyörű fafaragás
Kapcsolódó cikkek
Cikk-ajánló
Adatbázis informácikó
Feltöltöttség:
46%
Összes publikáció:
27.378
Politika:
4.183
Gazdaság:
4.597
Kultúra:
3.840
Tudomány-t.:
3.429
Sport:
4.354
Bulvár:
5.022
Kincskereső:
436
Páholy:
64
Blog:
230
Összes kép
37.374
Cikkekhez kapcsolódó képek:
37.010
Privát huszadik század képek:
364
Regisztrált felhasználók:
4.183
Fórum témák:
187
Fórum hozzászólások:
847
Cikk hozzászólások:
98